Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Szemle

san alakúi a tudományos kutatás és a termelés kölcsönös viszonya, kölcsönhatása az elkövetkező időkben, továbbá semmiféle utmutatást nem nyújtana abban a tekintetben, hogy mennyi és milyen tipusu tudományos káder kiképzésére van szükség. Meghatározó tényezőként szokták felhozni a tudományos kutatási eredmények gyakorlati felhasználási lehetőségeit. Ezek szerint csak olyan tudományos kutatásokít kellene végeztetni, amelyeknek hasznossága azonnalra vagy hosszabb távra előrelátható. Ámde a tudományok fejlődése ma rendkívül gyors: ami pillanatnyilag rendkívül fontosnak tűnik, az holnap már feledésbe merülhet, ill. ujabb eredmények következtében egészen más kutatási ágakra tevődik át a hangsúly. A tudományok fejlődésének perspektíváit nem lehet előre pontosan meghatározni. Ha tehát az egyes kutatási irányok pillanatnyi vagy előrelátható hasznosságból indulnának ki, akkor ez éppen a jövő fejlődés szempontjából kedvezőtlen eltolódásokra vezethetne a tudományos káderképzésben. A tudományok arányos fejlődését döntően a tudományos káderviszonyok határozzák meg. Ha arra törekszünk, hogy minél több sokoldalú tudományos tájékozottságu, a népért dolgozó, alkotni tudó tudományos munkást képezzünk ki és állítsunk be, aki maga képes feltárni a legfontosabb megoldásra váró problémákat, akkor ezzel megoldjuk a problémát. Az a nézet, hogy igy fölös mennyiségben fogunk tudományos kutatási eredményeket produkálni, amelyeknek hasznosításához az ország tul kicsi, azért nem helytálló, mert a szocialista világ méreteiben kell gondolkoznunk. Egy üyen megoldáshoz elsősorban szükség van arra, hogy mind a Csehszlovák Tudományos Akadémia hálózatában, mind az oktató intézményeknél emeljük a tudományos káderek számát, továbbá - az általános iskolától kezdve fel egészen az aspiranturáig, sőt az üzemi gyakorlatig - olyan lehetőségeket teremtsünk az oktatás terén, amelyek lehetővé teszik a tudományos utánpótlás kiemelését, felnevelését és munkába állítását. 64