Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

3. szám - Szemle

kutatási eredményeket is közlő) orvosi időszaki kiadvány, 2 000 kohászati folyóirat s közte 64 kohászati referáló folyóirat jelent meg, nem is szólva arról, hogy a legnagyobb vegyészeti referáló folyóirat, a Chemical Abstracts pusztán a kémiai kutatás eredményeinek valamelyest teljes nyilvántartása céljából évente 7 000 folyóirat 80 000 cikkének anyagát kénytelen kivonatolni. Nincs olyan emberi szervezet, amely a tudományos fejlődésnek ezt a tempóját forditó, kivonatoló, mutatókészitő és adatközlő tevékenységével tartósan nyomon tudná követni, s ezért érthető, hogy mindenütt - elsősorban éppen a VINITI laboratóriumaiban is - lázas munka folyik a dokumentációs munka különböző fázisainak gépesítése, főként elektronikus automatizálása érdekében. A fordítógépek teljesítményeiről a tudományos dokumentáció szolgálatában már Tájékoztatónk előző számában valamelyes képet adtunk (1961, 1-2. 51-61.p.) Vannak azonban a dokumentációs munkának más fázisai is, amelyek gépesítésre szorulnak. Gondoljunk " csak arra, hogy a tudomány haladásának mai üteme mellett számos szakmában a legjobb tárgymutatók, indexek, képlettáblázatok igen rövid idő múlva már csak korlátolt mértékben használhatók, hiszen megjelenésükkor nem regisztrálhatták az adatanyagot olyan kategóriák szempontjából, amelyeknek szükséglete az akkor még előre nem látott későbbi vizsgálatokból adódott. Márpedig a megfelelő regiszterkategóriák (cimszók, keresztutalások stb.) hiányában sokszor nincs is más hátra, mint az egész számbajövő szakirodalmat átkutatni a kívánt adatok után, amt egyes esetekben lehetetlenséggel határos, még több esetben pedig nagyobb költséget és fáradságot jelent, mint újra elvégezni azokat a múltban már elvégzett, de a kiadványok óceánjában elmerült vizsgálatokat, amelyeknek bizonyos eredményei, adatai, módszerei hozzájárulhatnak az aktuális kutatási problémák megoldásához. Vegyük a szerves kémia példáját. Manapság mintegy 700 000 vegyület szerkezete ismeretes és minden tudományág közül talán éppen a kémia rendelkezik a legtökéletesebb adatnyilvántartással. Ámde ha ma egy kémikust egy korábban még fel nem ismert fontosságú részletszerkezet, váz, vegycsoport adatai érdekelnek - például mert egy szintézis során éppen ilyen struktura előállítására van szükség -, akkor hogyan állapítsa meg, hogy ez hol fordul elő az "ismeretes" 700 000 szerves vegyület sorában? Hogyan győződjék meg arról, hogy nincs-e már valamilyen eljárás, amelynek alkalmazásánál történetesen ezt a keresett struktúrát hozták létre egy "ismeretes" szerves vegyület átfogóbb szerkezetén belül? A kémiában, a fizikában, a biológiában és számos más tudományterületen ma már az a helyzet, hogy ha egyes ritkább jellemző adatok vagy különleges eljárások ismeretére van szükség - olyan ismeretekre, amelyeknek jelentőségét korábban nem ismerték fel, bár az akkori kutatási eredmények implicite magukban foglalták őket -, akkor számos esetben még mindig olcsóbban és gyorsabban lehet ezeket az "elvben" ismeretes adatokat vagy eljárásokat kísérletezés utján újólag előállítani, mint a meglévő irodalmat akár a legkitűnőbb referáló folyóiratok nyomán ezen adatok vagy eljárások előzetes előfordulására átkutatni. De ez csak addig van igy, amig ezt a "visszakeresési" munkát ember végzi - és egyáltalán nem szükségszerű, hogy ember végezze! Mihajlov beszámolója után az alábbiakban egy olyan uj elektronikus dokumentációs rendszert mutatunk be, amely lehetővé teszi kémiai szerkezeti képleteknek magnetofonszalagon való tömeges tárolását és tetszőleges részletszerkezetek, vázak, vegycsoportok, valamint az ezekhez fűződő laboratóriumi adatok elektronikus számológép utján való visszakeresését az egész "betárolt" dokumentációs anyagban. Mint Waldo és de Backer alább kivonatosan közölt tanulmányából kiderül, a szóbanforgó elektronikus gépi berendezés - amely csak a sok hasonló kísérleti állapotban lévő vagy már üzemszerűen működtetett rendszer egyike - lehetővé teszi, hogy tiz- meg tízezer szerves kémiai szerkezeti képletet percek alatt végig lehessen keresni különféle szerkezeti vagy kvantitativ adottságok előfordulása szempontjából; a meg+/ICSÜ, 2. 437., 397., 318. p. 52