Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
3. szám - Szemle
őrzése és karbantartása jelenti, de történhetik az adattárolás más formában is, például mikrofilmen, magnetofonszalagon is. A visszakeresés végül az a müvelet, amely lehetővé teszi a tárolt anyagnak dokumentációs kivánalmak szerinti kiszolgáltatását. Legegyszerűbb esetben ez egy könyvtári könyv- vagy folyóiratpéldány szerző ill. cim szerinti előrekeresését jelenti. Bonyolultabb esetben bibliográfiai kutatások szükségesek a megfelelő adatösszeállitás forrásának megtalálására. Még bonyolultabb esetekben kiadványok név-, tárgy-, képletmutatóinak, sőt egész kiadványsorozatok szövegének végigkeresése válhatik szükségessé, s konkrét természettudományos vagy műszaki kutatási feladatok megoldásánál éppen ez okozza a legtöbb nehézséget. Hadd emlitsük meg, hogy a tudományos dokumentáció problémáit tárgyaló sorozatos nemzetközi értekezleteken kifogástalan együttműködés nyilvánult meg a világpolitikailag éles ellentétben álló országok dokumentációs és kutatószervezeteinek vezetői között, ami a tudomány internacionalitásának és a tudósvilág békeakaratának ékesen szóló bizonyitéka. Rendkivül nagy szerepet játszott ebben az, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagybritannia vezető tudományos intézményei és testületei között egyre intézményesebb kooperáció alakul ki a tudományos tájékoztatás kérdésében. Nálunk talán még nem is egészen közismert tény az, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával és más szovjet tudományos szervekkel kötött megegyezés alapján jelenleg közel husz (és még ez év folyamán közel harminc) vezető szovjet tudományos folyóiratot adnak ki Londonban és New Yorkban folyamatosan, teljes egészében angol nyelvre leforditva - a moszkvai megjelenéssel körülbelül azonos időpontban, az előre rendelkezésre bocsátott hasáblevonatok alapján -, s hasonlóképpen a szovjet tudományos dokumentáció is előre megkapja a megfelelő amerikai és brit folyóiratok levonatait. A tudományos dokumentáció legválságosabb problémái - szerencsés módon - nem politikai, hanem dokumentációtechnikai téren merültek fel. Bizonyos értelemben kedvező válságról van szó, amelynek oka egyszerűen az, hogy sem a könyvtáros, sem bármiféle egyéb dokumentációs szolgálat nem tud lépést tartani a tudományos kutatás rohamosan növekvő adatszolgáltató tevékenységével és a kutatók éppoly rohamosan növekvő igényével a kutatáshoz szükséges adatok dokumentációja tekintetében. A világ legnagyobb tudományos dokumentációs központja a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Össz-szövetségi Tudományos és Műszaki Tájékoztatási Intézete, vagyis - mint orosz nevének rövidítése nyomán világszerte ismerik - a VINITI, amelynek igazgatója, A. I. Mihajlov az 1958. évi washingtoni nemzetközi dokumentációs konferencián igen részletesen beszámolt ez óriási szervezet működéséről. Beszámolóját az alábbiakban kivonatosan közöljük. De éppen a VINITI adatai mutatják, milyen reménytelen az, hogy bármely kutató vagy kutatócsoport ma a saját tudományágának akár csak legfontosabb eredményeit nyilván tudja tartani. A VINITI által kiadott referáló folyóirat 13 természettudományos és műszaki tudományág 12 250 folyóiratának anyagát dolgozza fel, s 1953 szeptemberétől 1957 végéig 1 164 068 tudományos közlemény kivonatát, rövid ismertetését (annotációját) vagy bibliográfiai adatait közölte csupán e 13 tudományág területéről. Maga ez a dokumentáció 4 1/4 év alatt 100 lexikonkötetnyi (12 000 iv) terjedelmű volt. Képzelhető ezekután, hogy mit jelent az egy-egy tudományágra, mondjuk a biokémiára vagy a kohászatra eső, átlagban közel ezer ivnyi, de egyes tudományágak esetében többezer ives dokumentációs anyagban a keresett adatokat megtalálni. S maga Mihajlov panaszkodik arról, hogy a nélkülözhetetlen név-, tárgy- és képletmutatók, meg egyéb regiszterek és indexek készítése lemaradozik a dokumentáció közlése mögött. S itt még"csak" 4 1/4 év anyagáról és "csak" 12 250 folyóirat tartalmáról van szól^ Ámde a világon 1957-ben 3 879 "lényeges" (azaz +/ Lásd Catalogue of scientific and technical journals. /Tudományos és műszaki folyóiratok katalógusa./Oxford-London-New York-Paris, 1961. Pergamon Press. 170-178 p., továbbá: ICSÍ.2. 1510-1512.pi ++/ ICSU, 1. 513-516. p. 51