Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

2. A tudomány növekedése

nem tekinthető „informálódásnak", hanem csupán a gépi információs szolgáltatások - emóciókkal együttjáró — kívánatos kiegészítőjének. A könyvtáros és az informatikus számára a tudományok növekedésének ismerete, azaz a tudás, a kutatással foglalkozó személyek számának, a kutatásra fordított költségeknek, az ismerethordozók, a dokumentumok mennyiségének és felhasználóik számának gyarapodási üteme olyan adatokat jelent, amelyeket okvetlenül figyelembe kell vennie a tervezésben és a döntésben, továbbá a rendelkezésére álló anyagi erőforrások kellő mértékű kihasználásában. 2.6 A növekedés mérésének gyakorlati kivitele A szakterületek növekedésének mérésére leginkább a gondosan összeállított bibliográfiák szolgálhatnak kiindulási alapul, de felhasználhatók például a referáló folyóiratok, vagy ezek szakosított fejezeteiben levő tételek (publikációk) darabszáma, kevésbé igényes vizsgálathoz pedig a sorok vagy oldalak száma. Törekednünk kell arra, hogy anyagunk — a növekedés üteméhez képest — minél nagyobb időintervallumot fogjon át. Alkalmazhatjuk a reprezentatív mintavétel módszerét is, azaz a teljes anyagból egy, - az egészre jellemző — mintát veszünk. Amennyiben nemcsak a növekedés hanem a dokumentumok, tételek stb. darabszámára is kíváncsiak vagyunk, meg kell határoznunk, hogy a vett mintaszám hogyan aránylik a teljes, vizsgálni kívánt anyaghoz? _ A vizsgálat kezdőpontját (t

0) tekintve két esetet különböztetünk meg: 1. to előtt nem létezik az időrendbe szedett mintasornak eleme, 2. a vizsgálat a mintasornak csupán egy szeletére korlátozódik. Mindkét esetben a kezdő lépések azonosak: a mintasor elemeit időrendi sorrendbe szedjük. Mivel a létrejött írott ismeretanyag (információs kvantumok darabszáma, mintaszám stb.) növekedését [p(t)j vizsgáljuk, a p(t) értékeket a tj<t időpontú mintaelemek összegezésével (kumulálásával) nyeljük. Az adatokat féllogaritmikus papíron [x=t, log y=p(t)], vagy a p(t) értékek logaritmusát véve [x=t, y=log p(t)] milliméter papíron ábrázoljuk. Amennyiben az előbb említett 1. esettel van dolgunk, a kétszerezési időt a pontsornak vonalzóval való kihúzása, vagy a regressziós egyenes meghatározása után a 2.11 fejezetben közölt módon számíthatjuk. A 2. pontban leírt esetben azonban figyelmen kívül hagytuk a vizsgálat t időpontja előtt már meglevő p(t

0) ismeretanyagot. Ehelyett adataink az általunk kiindulásnak tekintett, a valóságosnál kisebb értékből indulnak és expo53