Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

1. Bevezetés és alapfogalmak

tart is a közösségtől, hiszen ennek tagjai versenytársai. Ez a kettősség hozza létre azt a kritikai légkört, amely a fejlődést szavatolja.

2 9 A tudományos kutatói közösség egy „láthatatlan kollégium" (invisible college). Ez az elnevezés visszanyúlik a XVII. századba, az Angol Királyi Társaságot hívták e néven. A „kollégium" kifejezés jelentette, hogy a tudósok olyan csoportjáról van szó akik — egy kollégium diákjaihoz hasonlóan — szövetséget képeznek, társadalmi és tudományos kapcsolatban állanak egymással. A „láthatatlan" jelző arra utalt, hogy ez a tagság nem volt leszűkítve valamilyen akadémiai környezetre, láthatatlan volt azok számára, akik nem voltak tisztában a XVII. század tudósaival és a tudomány szerkezetével. Price

6 1963-ban vezette be ezt a fogalmat a modem tudományban kialakult csoportok megnevezésére. Jelenti azon kutatók összességét, akik bár távoli földrészeken élnek, a kutatási területük összeköti őket, magukat a közösséghez tartozóknak vallják, azonos folyóiratokban publikálnak, azonos konferenciákat látogatnak, preprinteket és különlenyomatokat cserélnek, egymásnak meghívásokat eszközölnek stb. A láthatatlan kollégium minden kutatási területen létrejön, és gyakorlatilag minden valamire való kutató besorolható valamelyikbe. A láthatatlan kollégium a belső információ-áramlásán és a tagok összetartozása révén erőt ad az egymástól elszigetelten dolgozóknak és növeli hatékonyságukat. A kutató fő törekvése új eredmények, összefüggések felfedezése, vagy régi ismeretek új elméletbe, rendszerbe tömörítése. Ahhoz, hogy ezek beépüljenek a tudomány ismeretanyagába, valamint újabb vizsgálatok kiindulópontját képezhessék, előbb ezt az „újat" a közösség tagjainak meg kell ismerniök, érteniök, erősíteniök és befogadniok. Ehhez, az asszimilációhoz hasonlítható folyamathoz azonban az eredményeket nyilvánosan terjeszteni kell. A tudomány jelenlegi működési mechanizmusának tehát, az eredmények nyilvános terjesztése az egyik leglényegesebb jellemvonása. A kutatási eredmények nyilvános terjesztésének a kutató szintjén működő mozgatórugói sokrétűek. Pszichológiai és szociológiai összetevői az új megismerésének esztétikai örömétől egészen „világi" törekvésekig terjednek. Ez utóbbiban talán leglényegesebb az a törekvés, hogy a kutató „láthatóvá" és elismertté tegye munkáját, ezáltal növelje saját szakmai és anyagi megbecsülését, intézményének, országának hírnevét. Hogy senki ne jusson érdemtelenül előnyökhöz, a kutatási eredmények nyilvános terjesztésének rendszere egy önszervező, de nagyon szigorúan ellenőrzött társadalmi mechanizmust hozott létre. Lényege éppen az információáramlás: a kutató állandóan keresi a legfrisebb tudományos és műszaki információt, ugyanakkor saját vizsgálatainak eredményeképpen információt termel és azt igyekszik elterjeszteni. A terjesztés azonban 27