Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

1. Bevezetés és alapfogalmak

önmagában még nem elegendő, nem hozza meg az elismerést, amint azt Manten nyíltan ki is mondja: ,,a tudományos információ publikálása nem azonos a nyilvános terjesztéssel".

3 0 Ehhez a tudományos eredménynek a nyilvános terjesztés szigorú önszervező szabályainak megfelelően mások által előbb „szavatolttá" kell válnia. Ami pedig a kutató eredetiségét illeti — a nyilvános terjesztést csak akkor követi számára elismerés, ha az prioritással is párosul; azaz elismerten ő az első, aki az illető eredményt a hivatalos (formális), nyitott, ellenőrizhető, elismert csatornákon keresztül a nemzetközi tudományos közösség számára publikálja, és felismeri eredményének jelentőségét. A tudományos közösség leglényegesebb tulajdonsága tehát az interaktivitás, a kutató kölcsönhatása a többi kutatóval a tudományos kommunikáció révén. Minden egyes kutató különböző pszichológiai tulajdonságokkal rendelkezik. Személyisége, stílusa, tapasztalatai, szokásai, szakmai felkészültsége döntő abban, hogy hogyan ítél meg bizonyos helyzetet, hogyan fogja fel, értelmezi és asszimilálja saját kutatásainak eredményét. Ezek következtében például azonos laboratóriumi körülmények között kapott eredményeket két kutató különbözőképpen foghat fel, eltérő információként építhetik be ismeretanyagába és különböző célok elérésére használhatja fel. Amennyire érthető az emberi különbözőség, éppoly érthetetlennek tűnhet, hogy ezeknek nincs döntő befolyása a tudomány haladására. Valószínű, hogy éppen ezek az eltérések a tudományos megfigyelésben, rendszerezésben és értelmezésben nélkülözhetetlenek a tudomány haladása szempontjából. A tudomány tehát önszervező kibernetikai rendszerként működik. Jellemzője a „szervezett szkepticizmus", kételkedés minden új eredményben. Ezek elfogadása ellen ható erők nagysága szinte egyenesen arányos az eredmény „újdonságával". A tudomány beépített és intézményesített szkepticizmusa védte meg mindmáig a tudományos ismeretanyagot attól, hogy téves adatokat asszimilálva meggyengüljön és a fejlődés egy adott pontján összeomoljon. Mindezeket átgondolva érthetjük meg, hogy az egységes tudományos ismeretanyag feltétele a provincializmustól mentes tudományos kutatói közösség a maga sajátos, néha érthetetlennek tűnő, de önnön törvényeinek engedelmeskedő viselkedésével. 28