Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

1. Bevezetés és alapfogalmak

tatív módszerek értendők, amelyekkel az információs folyamatként értelmezett tudomány vizsgálható. E megközelítés kibernetikai jellegű. Ismeretes, hogy a rendszerek az őket vezérlő információ-áramlások megfigyelése révén is tanulmányozhatók. A tudománymetria megalapítójának Derek de Solla Price-t tekinthetjük, aki 1963-ban adta közre a „Little Science — Big Science" címmel, Brookhavenben, a híres atommagkutató központban tartott előadásait. A könyvet azóta sokszor kiadták és több nyelvre lefordították. Magyarul 1979-ben jelent meg „Kis tudomány — nagy tudomány" címmel az Akadémiai Kiadó gondozásában.

6 Megemlítjük, hogy a tudománymetria két nagy alakja közül Nalimov a Moszkvai Állami Egyetem professzora matematikus, Price a Yale Egyetem tanára pedig tudománytörténettel foglalkozó fizikus (meghalt 1983-ban). Derek de Solla Price íija „Kis tudomány — nagy tudomány" c. művének előszavában: „Célom nem az, hogy a tudomány tartalmi vagy bármely más vonatkozásait a társadalomtudomány szemszögéből elemezzem. Inkább a tudomány szokásos megközelítéseire kívánnék rávilágítani, azáltal, hogy külön-külön bonckés alá veszem a tudományt taglaló összes tudományos igényű elemzést. Miért ne alkalmaznánk a tudomány saját vizsgálati eszközeit magára a tudományra? Semmi akadálya, hogy méréseket végezzünk, általánosítsunk, hipotéziseket állítsunk fel és következtetéseket vonjunk le! Megközelítésünk módja abban áll, hogy a matematikai részletek mellőzésével statisztikai módszereket alkalmazunk a tudomány különböző dimenzióinak mérésére, a tudomány nagybani viselkedését és növekedését szabályozó törvények felkutatására. Nem arról lesz tehát szó, miként születtek a tudományos felfedezések, hogyan hasznosítják ezeket, egymással hogyan függnek össze. Nem lesz szó konkrét tudósokról sem. Mindezek helyett a tudományt mérhető szubsztanciának tekintve arra teszünk kísérletet, hogy nemzeti és nemzetközi síkon egyaránt használható számítási eljárást fejleszszünk ki a tudományos munkaerő, a tudományos szakirodalom, a tehetség, s a tudományra fordított kiadások vizsgálatára. Módszerünk a termodinamikának arra az eljárására emlékeztet, amellyel a gázok viselkedését vizsgálják eltérő hőmérsékleti és nyomásviszonok mellett. Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy bizonyos gázmolekula adott időpontban hol tartózkodik s mekkora a sebessége. A teljes halmaznak csak egy átlagolt leírására törekszünk, amelyben az egyes molekulák különböző sebességgel repülhetnek, helyük a véletlentől függ, a mozgás iránya molekulánként más és más. Az egyedi vonatkozásokat figyelmen kívül hagyó ilyen átlagolás alapján a gázról, mint egészről hasznos felvilágosítások nyerhetők." 15