Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

6. A szerzők produktivitása

38. ábra. Lotka reciprok négyzetes törvénye az aktivációs analízis publikációk szerzó'ire (1936-1970)

2 szerzői kollektíva tagjának hozzájárulása a közös cikkekhez nem ugyanaz az erőfeszítést, mint amit egy önálló cikk megírása követel. Igen bonyolult dolog, ha nem egyenesen kilátástalan teljes biztonsággal megállapítani az egyes társszerzők hozzájárulásának mértékét. Amennyiben a többszerzős közleményeket egyetlen szerző munkájának, mondjuk az első, vagy „szenior" szerzőnek tulajdonítjuk — amint ezt Lotka is tette — visszakapjuk az 1/k

2 összefüggést.

3 A termelt új tudományos ismeretanyagot a szerző bizonyos értelemben saját tulajdonának tekinti. Nem véletlen tehát, hogy Lotka törvénye rendkívüli hasonlóságot mutat a személyi jövedelem eloszlására vonatkozó híres Pareto törvénnyel, ahol a=0,8. A jövedelem és a cikkek számának eloszlása közötti egyetlen különbség, hogy egy életpálya során a megírható közlemények száma felülről korlátos. A vagyonnál, a cikkek számánál és még további társadalmi és természettudományos jelenségnél az erőfeszítés és az eredmény nem lineáris kapcsolatban van egymással. Nagyobb erőfeszítést kell végeznie annak, aki pl. kis vagyonkáját meg akaija növelni egy adott összeggel, vagy cikkeinek számát, mondjuk 2-ről 4-re, mint annak, aki nagy vagyonnal rendelkezik, vagy aki már 30 cikket közölt, és még további kettőt szeretne írni. A hatás mértékét tehát nem az inger nagyságával, hanem annak 124