Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)

9 tölti be ezt a funkciót.

2

6 A kötethez, két ajánlóverset írt Hieronymus Arconatus Leorinus, a királyi udvar hadügyi titkára, amelyben Pécsit udvarnoknak, "Sacrae Caesareae Regiaeque Maiestatis aulicus"-nak címzi.

27 Hasonló címmel illette magát Pécsi is 1600-ban.

2

8 Az Elmélkedések ajánlásának legelején írja magáról: "Tudom, hogy sokan találtatnak, kik gonoszra magyarázzák ezen kisded munkámat, mintha erre hivatalom nem volna, de azokhoz csak ez a felelet, hogy az ünön szüléjek, ha keresztyének voltanak, ezent művelték, midőn űket kisded korokban az imádságra tanétották, mindazonáltal az szent gyülekezetben azzal zűrzavart nem támasztattanak, hanem inkább űket az Isteni esméretnek megtanulására alkalmatosbokká tették." A mondat fogalmazása a latinizmusok miatt homályos ugyan, de annyit kihámozhatunk belőle, hogy azért róhatnák meg őt egyesek, mert annak ellenére, hogy nem lelkipásztor, imádságokat ad ki. Támogatja ezt az értelmezést az ugyanebben az évben kiadott Koszorú két részlete is.

2

9 Weszprémi és nyomán a későbbi szakírók nem csak azért hitték Pécsit papnak, mert (az ellenreformáció kezdeti mozgalmát irányító) Telegdi munkatársaként katolikus szellemű kegyes iratokat adott ki, hanem azért is, mert az adatok tanúsága szerint az esztergomi káptalan és egyházmegye fiskálisa, valamint "apostolica authoritate" közjegyző volt. Kollányi Ferencnek az esztergomi káptalanról írt könyvéből megtudhatjuk, hogy az 1530-as statutum szerint a káptalan jövedelmének kezelésére a káptalan a tagjai közül választott egy dékánt,