Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)
10 akinek feladata volt a káptalani birtokok kezelése, a jövedelmek szétosztása és a káptalan érdekeinek képviselése peres ügyekben. Ez a dékáni státusz bizalmi állás volt, amelyre évente választottak új embert, és nem lehetett újraválasztani. 3 0 Tehát szerepköre azonos azzal, amit a fiskális szó ebben a korban jelentett. Hogy Pécsi Lukács mégsem lehetett kanonok és dékán, azt Az keresztyén hadakozásnak tüköré című munkája elé írt bevezetés árulja el. Az ajánlás címzése így hangzik: "Az esztergami érsekség jüvedelmének (az mi kegyes fejedelmünknek engedelméból) választott udvarbírójának, Hölgyi Gáspárnak, Istentül minden nevedékenséget kívánok megadatni." Az ajánlást pedig így indokolja: "hogy penig ide igyekeztem az elöljáró írásommal, okot adott Esztergám szabadulásának ideje, mely háznak jüvedelmének nagy szerencséddel most takarója találtattál, és mivel én is immár annak a háznak jüvedelmét tizenhat esztendeje, hogy törvénnyel oltalmazom, úgy ítélem, hogy nem méltatlan dolgot cselekedtem, ha annak neve alatt bocsátottam ki ez kisded írást, kihez ez háznak jövedelme takarodnék." Ezek szerint Pécsi immár tizenhat esztendeje intézi az "esztergami érsekség házának " (vagyis a káptalannak) birtokügyeit, tehát a statutum értelmében nem lehetett ó' a káptalan dékánja, mert ezt az állást évente újraválasztották. Valószínű, hogy ebben az évben, 1595-ben, Hölgyi Gáspár a káptalan dékánja, Pécsi Lukács pedig 1579-tól, a káptalan megbízásából, a tényleges birtokkezelő és ügyvivő fiskális, aki a mindenkori dékánnak tartozik felelősséggel. Ehhez az álláshoz pedig nem kellett papnak lennie.
