Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

III. A Csoma-gyüjtemény - 2. A gyűjtemény leirása

80 nyíltan megmondják, hogy Írásukat "kis csacsogó tanulmány"-nak tartják (No. 4), amely "a bölcsek elmélyülésére nem tart igényt" (No. 8). A lenézés hangja annál szembeötlőbb, ha az invokációk szokásos hangvételére gondolunk: a tibeti invokációt csaknem kivétel nélkül a téma iránti lelkesedés jellemzi, s ha elö is fordul a szerző személyére vonatkozó (ál)szerény kitétel, ez az invokáció határozottan pozitiv hangvételét nem befolyásolja. A kolofonok hasonló tapasztalatokra késztetnek bennünket: a műnek nincs is kolofonja (No. 8), vagy csak odavetett pár sor (No. 4), vagy rövidsége mellett még mentegetőző jellegű is (No. 6). Az irodalmi normáknak megfelelő kolofont csak No. 3-nál találunk, s itt ne is mulaszszuk megjegyezni, hogy cime is ugyanennek a kéziratnak van. (A lámák még hivatkoznak, hogy müvüket Csoma kívánságára irták, ennek azonban nincs kiemelt jelentősége, mivel valamennyi tibeti mü létrejöttének indítékául inspirátort - bskul-ba-po - szokott megjelölni.) Formai tekintetben a könyvek megfelelnek a szokásos követelményeknek, mind a könyv kiállítása (tükör stb.), mind az irás kalligrafáltsága tekintetében - egy kivétellel. A No. 8 formai tekintetben elnagyolt munka (itt emlékeztetünk, hogy se cime, se kolofonja), nem szólva arról, hogy sorelhelyezése is ellenkezik a tibeti felfogással. Mivel a szerző, Sans-rgyas phun-chogs másik könyve szép kiállítású, nem lehetetlen, hogy No. 8 diktálás vagy másolás útján keletkezett. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy Chul-khrims rgya-mcho müve (No. 3) kivételével az Alexander-könyveken a szerzők határozott kedvtelensége, a téma ilyetén kifejtése iránt érzett enyhe lenézése mutatkozik. Aki a tibeti irodalomban jártas, az nem is csodálkozik a lámák magatartásén. Csoma zanglai tartózkodáséikor a kezdet kezdetén tartott, egy csaknem teljesen ismeretlen kultúra megismeréséhez fogott hozzá. Mind a leimaista hitvilág, mind a róla szóló irodalom roppant gazdagsága miatt a tájékozódást, az eligazodást tartotta a legfontosabbnak, igy természetesen a legalapvetőbb dolgok iránt érdeklődött a levelekben. A lámák akik mint láttuk, kétségkívül igen magas képzettségű szerzetesek voltak - a tibeti könyvírás normáihoz mérték az Alexander-könyveket. Elképzelhetjük, hogy Sans-rgyas phun-chogs, aki a kronológiai és a gyógyászati