Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

II. Duka Tivadar munkálkodása - 3. Csoma életének hiteles bemutatása

31 ily kevés eredmény koszorúzta fáradságomat. Mindenkit nógattam, de mindenki csak annyit csinált, amennyit könnyedén tudott, mert saját munkája 12 foglal el mindenkit" (Gyulai Pál levele Dukához, kelt 1884. jan. 20-án). S bár az országos gyűjtés a korabeli magyar közéletben jelentős szerepet játszott (s mint ma már kitapintható, Csoma tudományos életére is jelentős kihatást gyakorolt), Duka megfelelő adatok hiányában nem tudja nyomonkövetni. A minden vonalon hitelességre törekvő Duka Csoma élethű arcképét is felkutatja. Az egyetlen élethű Csoma portré (Schöfft rajza) már az Eötvös-megemlékezés mellékleteként megjelent, később azonban elkallódott. Dukának sikerűit nyomára akadni, Ponori Thewrewk Emiltől megkapja a hiteles Csorna-képmást. Az adományozólevél az arckép történetéről is számot ad: "... megküldöm Körösi Csoma arcképét is, melyet Schöfft Ágost (kinek érdekes levelét a Nemzetben közöltem) élet után rajzolt és Walzel A. J. Pesten nyomatott. E példány Toldy Ferencé volt. Nekem fia Toldy László ajándékozta. Az eredeti rajz Toldy Ferenc hagyatékából ugyancsak Toldy Lászlónál van. Az eredetiben a fej balról jobbra néz. Alája van irva: "Körösi Csoma Sándor". A jobb margó hosszában: "Baron Hügel". Hogy mit jelent ez, nem tudjuk." (Ponori Thewrewk Emil le13 vele Duka Tivadarhoz, kelt Budapest, 1883. júl. 23-án) Duka az életrajzi adatok gyűjtését 1884 februárjában lezárja, s átadja a kéziratot a nyomdának, mivel eredeti elképzelése, hogy könyve Csoma születésének 100. évfordulóján lásson napvilágot. A könyv végső formájában két nagy részből áll, úgymint Csoma életrajza és az ezt követő Csorna-dolgozatok. Az életrajzi részben Duka minden bizonytalan következtetést, találgatást mellőzve közli a felkutatott leveleket, igy tulajdonképpen ez a rész nem más, mint egy hiteles dokumentum-gyűjtemény, s az azokból levonható következtetések. Mivel az eredeti iratok egy része az idők folyaméin elveszett, Duka adataira minden későbbi Csorna-életrajz mint forráskiadásra is támaszkodik. A könyv második részét Csoma publikált cikkeiből összeállított válogatás követi, amellyel Duka mintegy jelezni kívánja, hogy Csoma érdemeinek megítélését nem a rábeszélés, hanem az anyag közzététele segítségével kiváinja elősegíteni. Az ebben a részben közölt cikkekről azonban meg kell jegyezni, hogy Csoma