Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
F. CSANAK DÓRA: A Telekiek gyűjteménye
F. CSANAK DÓRA A Telekiek gyűjteménye A 18. századi főúri könyvtárak igen változatos képet mutatnak, a szakirodalom a közös vonások és a megkülönböztető jegyek alapján jellemzi az egyes gyűjteményeket. Van köztük olyan, amely több, egymást követő nemzedék egymásra épülő munkájának köszönheti létét, van, amely egy család több ágából született különböző tagjai által szerzett könyvekből tevődik össze. Olykor egyetlen kiemelkedő személyiség hoz létre értékes könyvgyűjteményt. Meghatározó lehet a könyvtár jellege, profdja: a tulajdonos bibliofil hajlamának vagy valamilyen speciális érdeklődésének adja tanújelét a gyűjtés során, más esetekben enciklopédikus teljesség kialakítására törekszik. Az is megszabhatja egy-egy magánkönyvtár jellegét, hogy létrehozója a maga kedvtelésére, önmaga számára, esetleg családja presztízsét emelendő, reprezentációs célból gyűjti-e a könyveket, vagy eleve egy város, egy régió vagy egy egész ország, vagyis a köz javára és használatára szánja-e gyűjteményét. A Teleki családra vonatkozó kéziratos források és a róluk szóló nyomtatott művek számos családtag szellemi tevékenységéről és könyvszeretetéről tesznek említést, viszszamenőleg egészen a család hatalmát és hírét megalapozó Teleki Mihálynak, Apafi Mihály fejedelem kancellárjának apjáig, Teleki János kővári kapitányig. A fennmaradt adatok azonban nem vallanak jelentékeny, számottevő főúri könyvtárakról. A 18. század második felében két komoly, máig létező könyvgyűjtemény létrehozása fűződik a Telekiek nevéhez: az első az erdélyi kancellár, Teleki Sámuel (1739— 1822) könyvtára, a hosszú élete munkájával, céltudatosan kialakított Teleki Téka, 1 amely létrehozójának szándéka szerint már életében, 1802-ben megkezdte nyilvános működését Marosvásárhelyt, önálló, e célra készült épületben. A második, a nála jóval kisebb állománnyal rendelkező gyűjtemény, a „koronaőr"-ként megkülönböztetett Teleki József (1738—1796) könyvtára egészen más jellegű volt, mint a Téka. Megteremtőjének halála után az idősebb fiú, László és leszármazottai révén fejlődött és gyarapodott 30 000 kötetre, s egy emberöltővel később, 1826-ban került nemzeti tulajdonba, megalapozva a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárát. A gyűjteménnyel sokáig igen keveset foglalkozott a könyvtártörténeti kutatás. Szarvasi Margit összefoglaló munkája mindössze annyit mond róla, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának is főúri gyűjtemények, elsősorban gr. 1 DEÉ NAGY Anikó\ A könyvtáralapító Teleki Sámuel. Kolozsvár, 1997.
