Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
F. CSANAK DÓRA: A Telekiek gyűjteménye
12 F. Csanak Dóra Teleki József könyvei vetették meg az alapját". 2 Ugyanő emliti Bíró ^József művészettörténeti munkájára hivatkozva a gernyeszegi Teleki-könyvtárat is, amely azonban a koronaőr halála utáni osztozás során az ifjabb fiú, József (1777—1817) tulajdonába került könyvtárrészből fejlődött ki, s az ő leszármazottai révén gyarapodott a II. világháború végéig, amikor elpusztult Gernyeszegen. 4 Az Akadémiának ajándékozott gyűjtemény viszont — ha lehettek is benne elvétve az előző generációk által szerzett kötetek — az idősebb fiú, a „septemvir" László (1764—1821) és leszármazottai által örökölt könyvanyagra épült, majd főleg Teleki László második fia, József (1790—1855), az Akadémia első elnöke révén fejlődött erőteljesen tovább. Érthető, hogy a szakirodalom nem foglalkozott ezzel a könyvgyűjteménnyel: állományáról nem készült nyomtatott katalógus, amely rögzítette volna valamely időpontbeli állapotát. A családtól ugyan 1844-ben, az átadáskor nagyszámú kéziratos katalógus, töredék- vagy részkatalógus került az Akadémia birtokába, de ezekről csak aprólékos elemző munkával lehetett volna megállapítani, melyik generáció melyik könyvtárának vagy könyvtárrészének állományát írják le, mely időpontban, a gyűjtemény fejlődésének mely fázisában. Az Akadémiának 1844-ben átadott tényleges könyvanyagot viszont azért lett volna nehéz számba venni, mert az átvétel módját meghatározó tervezet előírása ellenére sem készült róla lajstrom, 1865-ben pedig a mai székházba költözés után beolvasztották az Akadémiai Könyvtár tőle függetlenül kialakított, szakrendben felállított állományába. Igaz, a Teleki-eredetű könyveket pecséttel különböztették meg, de csak a teljes régi állomány darabról darabra történő átnézésével lehetett volna rekonstruálni az eredeti gyűjteményt, még így sem teljes bizonyossággal, mivel a csonka művek és duplumok kiárusítása folytán az elmúlt évtizedekben többször előfordult, hogy Teleki-bélyegzővel ellátott „duplum venditum" megjelölésű könyveket ajánlottak fel megvételre. A koronaőr Teleki József a felvilágosodás korának nagy műveltségű alakja, ifjúságától fogva kitűnt könyvszeretetével. Szellemi arculatának alakulására mind apai, mind anyai rokonságából közvetlenül hatottak a kor legműveltebb és könyvszeretetükről ismert személyiségei: szülei mellett nagybátyja, Ráday Gedeon, egy Teleki-özvegy nagynénje, Árva Bethlen Kata, később pedig a vele csaknem egykorú nagybátyja és barátja, Teleki Sámuel — valamennyien neves könyvgyűjtők és mecénások. Mestere, Bod Péter, a jeles irodalomtörténész így írt a 15 éves Teleki Józsefről: „Vettem valami könyveket ő Nagysága számára [...] mellyeknek árok többre megyen 20 magyar Forintoknál, de ha ötven Forintos Paripával ajándékoztam volna meg, úgy nem örvendhetett volna, mint ezeknek örvendett." 5 2 SZARVASI Margit: Magánkönyvtáraink a XVIII. században. (Főpapok és főurak, nemesek és polgárok gyűjteményei.) Bp. 1939. 56. (Az OSzK Kiadványai 7.) 3 BÍRÓ József\ A gernyeszegi Teleki-kastély. Bp. 1938. — Ld. Szarvasi M. i. m. 81. 4 MAROSI Ildikó: Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal. Bp. 1999. 20-25. 5 KELEMEN Lajos: Bod Péter levelei. [Teleki Lászlónak, 1754. II. 6.] = Erdélyi Múzeum 1907. 330.
