Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
ABAFFY CSILLA: Magyar nyelvemlékek és másolataik az MTA Könyvtárának Kézirattárában
72 Abajfy Csilla dex (Gyulafehérvári Batthyány Könyvtár), Festetics-kódex (Keszthelyi Festetics Könyvtár), Teleki-kódex (Marosvásárhelyi Teleki Téka). 5. A kódex nevezetes személyekről kapja nevét, tiszteletből, bár munkájuk, működésük nem kötődik az adott kódexhez: Birk-kódex, Bod-kódex, Cornides-kódex, Döbrentei-kódex, Horvát-kódex, Jókai-kódex, Kazinczy-kódex, Nádor-kódex, Sándor-kódex és Weszprémi-kódex. A 19. században a szövegkiadás alapja a másolat volt. A nyomtatás előtt a másolatot az eredetivel összehasonlították, nyomdai szedésre előkészítették, így legtöbb másolatunkban megtalálhatjuk a szerkesztők, Döbrentei, Toldy, legtöbbször Volf György 2 5 javításait, korrektúrajeleit. A Nytár. sorozatában egyedül a Pozsonyi-kódex esetében fordult elő, hogy Volf nem látta az eredetit, mert nem találták. Szerencsétlenségére ez a másolat folyamatosan csak fekete tintával írott, így bár van benne két hártyapapírra készített hasonmás, az eredeti kódex terjedelmére, a sorok, lapok beosztására nézve találgatásra kényszerült. Pedig könnyen fellelhető lett volna az eredeti kézirat is, ha Döbrentei jelentéseiben megkeresi, amikor beszámol a nyomtatott könyvvel összekötött kézirat felfedezéséről (Evk. III, 128), még a másoló nevét is megtalálhatta volna a következő évi jelentésben (Evk. IV, 20). A Kézirattárunkban lévő 19. századi másolatoknak még ma, az új kódexkiadásoknál is van jelentősége. Sok esetben ugyanis egy korábbi állapotot tükröznek, mint amelyben a kódex ma található, így a kéziratok szövegére, történetére vonatkozóan fontos adatokat tartottak fenn. így például az Ersekújvári-kódex egyik levele a Nytár. kiadása idején, 1888-ban már hiányzott, ezt Szalay László 1835-ben készült másolatából közölték. Az Egyetemi Könyvtár Cornides-kolligátumáról 1841-ben készített Illés László pontos másolatot. A kéziratot később Toldy igazgatósága idején szétbontották, és öt külön kódexként kötötték be, amikor is csonkult az írás a körülvágással, ezért a Példák Könyve 1960-as kiadásában a ma látható szöveget Illés másolata alapján egészítették ki. A másolatok mellett gyakran található megjegyzések leírják a kódex eredeti kötését, hiányait, esetleges bejegyzéseit, melyek ma már nem láthatók. A már említett Tihanyi-kódex másolatában megtaláljuk a már 1877-ben hiányzó régi kötésről Rómer pontos rajzát és Guzmics leírását (Ms 897), sőt a Nytár. kiadásának előszavában Volf még azt is megírja, hogy szerinte a kódexben található ékezeteket a hosszú magánhangzókra csak 1834 után rakták ki, ugyanis Rómer nagyon pontos másolatában ezek nem szerepelnek (Nytár. VI. 1877. Előszó IX.). Kódexkiadások, sorozatok A Döbrentei által szerkesztett Régi Magyar Nyelvemlékek (RMNy) sorozat részletes bevezető után közli a kódex szövegét, egy-egy színes, kőbe vésett hasonmás lapját és a betűiről, szavairól, grammatikájáról írt megjegyzéseket. A II—III. kötet a kódexe25 VOLF György (1843-1897) nyelvész. Az MTA levelező tagja (1877), rendes tagja (1894). A Nyelvtudományi Bizottság elnöke (1894-től). A Nyelvemléktár szerkesztője.
