Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
VITÁLYOS LÁSZLÓ: Az Ady-hagyaték
Az Ady-hagyaték 329 vany Lajos 1913 tavaszán yi magunk szerelme c. kötete kapcsán szemére veti, hogy a költői fejlődésben megrekedt. 2 3 Ady hosszú „irodalmi" levelekben felel az „elparentálásra" 2 4, de súlyos mondanivalóját nem hagyja magánlevélben, kiteljesítve versben is megírja (Hunn, új legenda). Kortársai azt gondolták, hogy Ady levelezése részletesen tükrözi kora irodalmi háborúságát. Schöpflin Aladár írta a költő halála után: „Azt hiszem, kortársaink közül utána maradt a legérdekesebb és legértékesebb irodalmi levelezés." 2 5 De Schöpflin akkor még nem ismerhette a fennmaradt levelezést, abból következtetett, hogy az új irodalmi mozgalom Adyt tartotta vezérének. Az ő irodalmi vezér szerepe azonban nem a levelezésben mutatkozik meg mint a Kazinczyé, hanem az újért való harcba szállásban, a példaadás bátorságában. Harcát a társadalmi megújulásért, az új irodalomért cikkeiben, verseiben vívja, a szervezésben (A Holnap, Nyugat) nem tevőlegesen vesz részt, csak személye súlyával. Ha a kapott levelek száma szerint „rangsorolnánk" a címzetteket, messze a nők vezetnének. Diósi Ödönné, Boncza Berta, Brüll Berta, Baróti Mária, Dénes Zsófia, Duschnitz Alice, Kabos Ilonka, Lesznai Anna, Machlup Henrikné, Sándor Lászlóné, Varga Ilona, Vészi Margit, Weisz Ferencné kapta a fennmaradt Ady-levelek több mint egynegyedét. (Pedig közülük sok elveszett: pl. Diósiné leveleinek egy része, Lesznai, Machlupné, Weiszné kapott levelei.) Az Ady által írt levelek száma alapján még egy csoportot lehet kiemelni a címzettek közül, a famulusokét. Ök voltak azok, akik mindig szolgálatra készen, önfeláldozóan lesték kívánságát (Bölöni György, Nagy Mihály, Papp Viktor, Révész Béla, Steinfeld Nándor). Nemcsak megírta a leveleit Ady, türelmetlenül várta a választ is. Ha néhány napig nem kapott levelet, cserbenhagyottnak érezte magát. Levelei végén gyakran ott van a figyelmeztetés, sőt felszólítás: „írj! írjatok!". 1907 végéig az Ady-levelek összehasonlíthatatlanul nagyobb számban őrződtek meg, mint a hozzá írottak. A levelek kritikai kiadásának első kötetében 444 levél közül csak 22-nek a címzettje Ady. A második, az 1908—1909. évek leveleit tartalmazó kötetben 378 : 157 az arány az Ady által írt levelek javára. (Ez a kötet megjelenés előtt áll.) A viszonyszám a későbbi években sem változott lényegesen. A korai évek Ady-leveleinek megőrzői tanárai, édesanyja és két nő, szerelmes leveleinek címzettjei: az 50 évig ismeretlenségbe burkolózó debreceni Varga Ilona és Diósi Ödönné, a versek Lédája. 1908-tól a levelezőtársak köre kibővül, de igen kevesen vannak, akikkel állandó tartós levelezése alakul ki. Míg tartott a kapcsolat, sűrű volt a levélváltás Diósinéval, férjével, az asszony húgával, Brüll Bertával. Megismerkedésüktől haláláig tartó baráti kapcsolata Bölöni Györggyel a levelezésben is megmutatkozott. 1908-tól állandóan levelezett a Nyugat szerkesztőivel, Fenyővel és Osváttal (az utóbbival egyoldalúan, Osvát nem válaszolt — írásiszonya volt —, Fenyő írt helyette). Hatvany 1908-ban vált Ady verseinek feltétlen hívévé. Ettől kezd23 I. m. 560-561, 565-567. 24 I. m. 207-208, 211-213. 25 Nyugat 1919. 231-232.
