Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
MÁZI BÉLA: A Toldy Ferenc-hagyaték
A Toldy Ferenc-hagyaték 149 nek újbóli összegyűjtését és másolását, nem tekintve az időveszteséget, nyolcszáz, esetleg ezer forintnál kevesebb költséggel nem lehetne elvégezni. A d. csoportban véleményezik a régi magyar kódexek másolatait. Ezek között már kiadottak is találhatók, de van kiadatlan is, mint a bizottság által Ehrenreichcodexnek nevezett Ehrenfeld- (mai nevén Jókai-) kódex, melynek eredetije ez időszakban ismeretlen helyen volt. 3 3 Az e. csoportba sorolták a régi és újabb írók kiadott műveinek többnyire eredeti kéziratait. Ezek a kéziratok — melyeknek szerzőit a bírálók nem sorolták fel — „nem csak autográfiai beccsel bírnak, hanem hitelességüknél fogva újabb kiadások rendezésénél hasznos kútfők lesznek". Megállapították, hogy ez a szempont lebeghetett Toldy előtt is, mikor összegyűjtötte a nyomdában használt eredeti kéziratokat. A hagyaték ezen részével összefüggnek az f. alatt összegyűjtött magyar írók kiadatlan kéziratai. A bizottság kiemeli Csokonai, Bessenyei és Vitkovics Mihály munkáit. Mint igen becses kéziratra hivatkoznak Ecsedi Báthory István meditációinak gyűjteményére. Ennek egy részét Toldy már kiadta, de a kiadatlan, nehezen olvasható részt is ki lehetne betűzni, vélik a jelentés szerzői. 3 6 Értékes ritkaságként számolnak be Skaricza Máté: Kevi várassáról szép história c. művéről, amely másolat, de eredetije csaknem bizonyosan elveszett. 3 7 Sztáray Mihály egy művének töredékére, mint régi magyar nyomtatványra hívják fel a figyelmet, amelyet unikumnak tartottak — s valóban: ma is ez az egyetlen ismert példány. 3 8 Külön — g. és h. csoportban — tárgyalják Toldy bibliográfiai, apró és vegyes jegyzeteit, amelyek elszórva, minden csomóban előfordulnak, és szoros összefüggésben vannak Toldy Ferenc kutatásaival, sokszor azok eredményét foglalják össze röviden. Szintén szétszórva, a művek és jegyzetek között találhatók nagy számban levelek is. Ezeket maga Toldy gyűjtötte így, külön a levelezéstől, mivel becses adatokat tartalmaznak egy-egy író életéről és műveiről (pl. a Révai Miklóssal és Balassi Bálinttal kapcsolatos anyagot emelik ki). Toldy Ferenc kéziratos hagyatékának kiegészítő részét alkotják azok a nagy mennyiségben lévő levelek, amelyek Kazinczy Ferenccel és korával kapcsolatosak. Ez az anyag tizenkilenc csomót tesz ki, és lehetnek benne olyan levelek, melyeket tulajdonosaiknak vissza kell adni. Remélhető azonban, hogy az illetők lemondanak a tulajdonjogról, ha köztudomású lesz, hogy Toldy Ferenc kéziratgyűjteménye az Akadémia birtokába került. 35 A kódexet felfedezője, Ehrenfeld Adolf küldte el Toldynak lemásolásra. Toldy Ferenc azt kétszer is lemásoltatta, a másolatok jelzete: MTAKK Ms 854/1—2. — A Jókai-kódexet 1925-ben vásárolta meg az Országos Széchényi Könyvtár. Ld.: A Jókai-kódex. Bp. 1981. P. BALÁZS János bevezető tanulmánya 9-11. 36 Ez a kézirat nem Toldy Ferencé, hanem az Akadémiáé volt. Nyilván a kiadás miatt került hozzá. 1850-ben Tompa Imre küldte az Akadémiának, aki a román felkelők által feldúlt oláh-fenesi Jósikakastélyban találta. Ld.: Tompa Imre levele az Akadémiának. MTAKK RAL 63/1850. és CSAPODI Csaba \ A „Magyar codexek" elnevezésű gyűjtemény (K31 — KI 14). Bp. 1973. 43—44. 37 Jelzete: MTAKK RUI 4-r. 251. 38 Sztárai Mihály: Comoedia de matrimonio sacerdotum. Kolozsvár, 1550. (RMNy 88) Ld. Régi magyarországi nyomtatványok 1473-1600. Bp. 1971. 142—143.
