Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Magyar Hölgyek díja 1859-

MAGYAR HÖLGYEK DÍJA 1859Almási Balogh Pálnak, az Akadémia rendes tagjának közvetítésével az 1859. febr. 28-i összes ülésen

1 került ismertetésre a Magyar Hölgyek díja, több lelkes magyar hölgy által létrehozott alapítvány „a Magyar Tud. Akadémia munkálkodásainak előmozdítására", „a tudomány és irodalom haladását s szép honi nyelvünk mennél magasb kiművelését" célzó törekvések megvalósítására. E célból a hölgyek tíz évre kötelezték magukat megfelelő évi összeg befizetésére, hogy ebből az Akadémia jutalmazza a pályanyerteseket. Az alapítványtevők elképzelése szerint a díjért csak az Akadémia tagjai versenyezhetnek az akadémiai üléseken felolvasott értekezéseikkel. Az Akadémia Évkönyvében és Értesítőjében megjelent díjnyertes felolvasások - az alapítólevél elképzelése szerint - külön címlappal önállóan is jelenjenek meg a szélesebb közönség számára. Az ügy további viteléhez az összes ülés Almási Balogh Pál vezetésével egy bizottságot hozott létre. A bizottság az 1859. ápr. 10-én kelt jelentésében

2 azt javasolta, hogy a Hölgydíj egy évi jutalomdíját 3 részre osztva adják ki, mégpedig a nyelv- és széptudomány, a filozófia, törvény- és történettudomány, valamint a matematika és természettudomány tárgyában felolvasott értekezések között. Ha a számításba jöhető három értekezés között rendkívüli akadna, akkor a teljes díj is kiadható annak az egynek. A jelentés a bíráló bizottságba a mindenkori főtitkáron kívül, osztályonként 2-2 főt javasol, azok közül, akik az évben saját munkájukkal nem versengenek. E javaslat végleges döntésre az 1859. ápr. 16-i összes ülés

3 elé került. Elismerve ugyan az alapító hölgyek nemes szándékát, de az ülés a javasolt feltételek ellen foglalt állást. Az ellenvetés alapja az volt, hogy az alapítvány szerint csak az Akadémia tagjainak akadémiai felolvasásai részesíthetők a díjban, jóllehet az alapszabály értelmében ez a közreműködésük az Akadémia életében kötelességük. Almási Balogh Pált, a hölgyek képviselőjét felkérte az ülés, hogy az elhangzottakról értesítse az alapítókat és az irányban befolyásolja őket, hogy a díjat olyan „közhasznú irodalmi célra" ajánlják fel, hogy „az összes írói kar előtt nyitva álljon a pálya". A hölgyekkel folytatott tárgyalások eredményeként végül is megszületett az alapítványra vonatkozó végleges szabályzat,

4 melynek értelmében 48, majd később 50 „hazafiúi lelkű nő" 1860-tól kezdődően tíz évre évenként 144 aranyat biztosít arra a célra, hogy pályázat útján évenként 4, tíz év alatt 40 tudományos kézikönyvet jutalmazzon az Akadémia. A kézikönyvek tárgyának meghatározása, a díjazott művek kiadása az Akadémia hatáskörébe tartozik. Az alapítók akaratának megfelelően az egyes kézikönyvek „... alaposan, 1 Ért. 1859.279-280. p.,RAL 150/1859 2 RAL 257/1859 3 Ért. 1859.528. p. 4 MTA ügyrendje. MTA Alm. 1861. 84-85. p.