Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)
Magyar Hölgyek díja 1859-
14 Magyar Hölgyek díja a tudomány állásához, a kor érdekeihez... mérten dolgoztassanak ki." Az alapítvány nem zárta ki a külföldi kézikönyvek magyar változatát sem a lehetőségből, de az eredeti művek számára a fordításokkal szemben elsőbbséget biztosított. A Hölgy-alapítvány fenti szabályzatának létrejöttéhez hozzájárult az a körülmény, hogy az Akadémia már évek óta szorgalmazta a hiányzó „közhasznú tudományos kézikönyvek" minél nagyobb számban való megjelentetését. Megfelelő anyagi alap hiányában azonban ez a törekvés igen szerény eredménnyel járt. Az 1841. évi nagygyűlésen felmerült, hogy az osztályjutalom kérdések hirdetése helyett célravezetőbb lenne egy kézikönyvekre szóló pályázat. 5 Ez a hosszú időn át érlelődött gondolat 1859-ben realizálódott, amikor a kézikönyvek ügyével foglalkozó bizottság azt javasolta, hogy az osztályok a jutalomkérdésekre fordított összeget kézikönyvek írására fordítsák. 6 Végül is a kézikönyvek finanszírozásának megoldására kézenfekvőnek látszott a Hölgy-alapítvány pénzének a felhasználása, amely pénzalaphoz még az Akadémia is hozzájárult. Az 1860-ban indult pályázat azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A sikeres művek mellett több olyan volt, mely nem ütötte meg a kívánt mércét, más esetben pedig a pályázat pályázó híján eredménytelen maradt. Az 1861. évi, de főleg az 1863. évi sikertelenség nyomán az 1863. júl. 1-jei összes ülés 7 felkérte Almási Balogh Pált, hogy intézkedjék az ügyben, hogy az illetékesek vizsgálják meg a pályázat eredménytelenségének okait. Gebhardt Ferenc és Szalay László az 1864. jan. 19-én kelt jelentésükben 8 úgy nyilatkoztak, hogy a részleges eredménytelenség okát nem a pályázati szabályokban kell keresni, hanem a magyar tudományosság még mindig lassú fejlődésében. A Hölgy-alapítványi bizottság: Almási Balogh Pál, Érdy János, Horváth Cyrill, Pauler Tivadar, Toldy Ferenc részvételével 1867. jan. 25-én ülést 9 tartott, ahol részletesen áttekintették az alapítvány pénzügyi helyzetét, az elért eredményeket, valamint határozatot hoztak, hogy az eddigi, akár többszörösen sikertelen pályakérdéseket újólag kihirdetik. A 10 évre tervezett, s mintegy másfél évtizeden át működő Hölgy-alapítvánnyal kapcsolatban még egy további szervezeti változást kell megemlíteni. Az 1870. évi nagygyűlés javaslata alapján átalakult az alapítványi bizottság oly módon, hogy a 3 osztály 2-2 főt delegált a bizottságba, s így a bizottság 7 tagú volt a mindenkori főtitkárral együtt. Az osztályokjavaslatait az 1870. jún. 27-i összes ülés 1 0 elfogadta, mely szerint az I. osztály részéről Toldy Ferenc és Greguss Ágost, a II. osztály részéről Hunfalvy János és Rónay Jácint, a III. osztály részéről pedig Nendtvich Károly és Szabó József került a bizottságba. A Hölgy-alapítványi bizottság 1874-ben foglalkozott utoljára a kiírt pályakérdések elbírálásával. A pályázat indulásakor elképzelt 40 kézikönyv ugyan nem realizálódott, de az alapítvány jóvoltából született 11 díjat nyert tudományos kézikönyv - a természettan, a nemzetgazdaságtan, a csillagászat, a természeti földrajz, a felfedezések története, a mecha5 Ért. 1841.91. p. 6 RAL 550/1859 7 MTA Jk. I. 1863. 105. p. 8 RAL 393/1864 9 Ért. 1867.42^t3. p„ RAL 272/1867 10 Ért. 1870. 199. p., RAL 1287/1870
