Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900 (A MTAK közleményei 36. Budapest, 2000)

Semsey Andor-jutalom 1889-

140 Semsey Andor-jutalom hiányának a pótlására. Az Akadémia nagy apparátussal készült fel a nagyszabásúnak ígérkező' vállalkozás megszervezésére. Az Akadémia elnökeiből, főtitkárából, a három osztály elnökeiből, titkáraiból és az adományozó személyéből egy külön bizottság alakult, melyhez az osztályok további 2-2 tagot választottak. A Semsey-bizottság feladata volt a pályatételek pontos és részletes meghatározása és a pályázat ügyrendjének a kidolgozása. A pályázati szabályzatot

4 a kiírandó pályakérdésekkel együtt a Semsey-bizottság az 1890. márc. 17-i összes ülésen ismertette, amelyet az ülés egyetértéssel elfogadott. A Semsey-jutalom pályadíját 10 000 forintban állapították meg. Adott esetben másodjutalom adható, mely az adomány időközi kamataiból 1500 forint. A pályadíjat, valamint a másodjutalmat is csak abszolút becsű munkák nyerhetik el. Az Akadémia 1890-ben meghirdette a pályázatot 1895. szept. 30-i határidővel. A bírálatokra kész bizottság azonban megdöbbenéssel vette tudomásul a pályázat iránt megnyilvánult érdektelenséget. A tíz pályázatból mindössze három, a történelmi, az archeológiai és a földrajzi kérdésre érkezett pályamű, s azokból is csak az archeológiai pályázat érdemelte ki mindössze a másodjutalmat. A további hét meghirdetett téma eredménytelen maradt. A Semsey-bizottság 1896. máj. 9-i ülésének jegyzőkönyve

5 a bíráló véleményekre alapozva kifejtette, hogy a sikertelen pályázatot mind a tíz kérdésben hirdesse újra az Akadémia 1901. szept. 30-i határnappal. A másodszori hirdetésre Magyarország közgazdasága, Magyarország története és Magyarország flórája című témában érkeztek be pályamunkák. Az utóbbi nem merítette ki a pályázat feltételeit, így nem volt bírálatra bocsátható, a történeti kérdéssel foglalkozó munka nem volt jutalmazásra érdemes, egyedül a közgazdasági pályamű szerzője Milhoffer Sándor nyerte el a másodjutalmat. Semsey Andor látva adományának sikertelenségét, a pályázat további sorsát illetően levéllel fordult az Akadémiához. Semsey Andornak ezt az 1902. ápr. 26-án kelt levelét

6 az 1902. évi nagygyűlésen ismertették, melyben annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az adománya kétszeri próbálkozással sem érte el célját, ezért a további próbálkozás sem nyújtana ígéretes kilátást. Ezért Semsey Andor úgy határozott, hogy a pályázatot megszüntetve az alapítványi összeget az Akadémia rendelkezésére bocsátja, melynek kamatai nagyobb szabású és költségesebb tudományos és irodalmi munkálatok finanszírozását szolgálnák. Utolsó próbálkozásként a beérkezett tervezetek alapján az 1903. évi nagygyűlés 1907. szept. 30-i határidővel 5 témában (nyelvtan, irodalomtörténet, történelem, ásványtan, növénytan) még kiírta a pályázatokat. Az 1908. évi nagygyűlés első és egyetlen esetben kiadta a nagyösszegű jutalmat Krenner József magyar ásványtani kézikönyvének. A magyar irodalomtörténetre beérkezett pályamunka másodjutalomban részesült, melynek szerzője Pintér Jenő volt. A további három, a magyar nyelvtan, magyar történet és Magyarország növénytana tárgyában hirdetett jutalmat megfelelő színvonal hiányában nem adták ki. Ezzel az eredeti céllal kitűzött jutalom Semsey Andor határozata értelmében megszűnt. Heinrich Gusztáv az 1909. évi főtitkári jelentésében

7 részletesen szólt a Semsey4 Ért. 1890. 318-324. p. 5 RAL 400/1896 6 Ért. 1902. 356-357. p. 7 Ért. 1909.298-300. p.