Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)
II. - 1. Az alakuló ülés utáni első hónapok - B) Az első szakosztály ülések - c) Társadalomtudományi Szakosztály
tervet is különösebb meggyőződés nélkül. Arra a kérdésre, hogy „elfogadjuk-e a régészeti javaslatokat?" az elnöklő Ortutay Gyula így válaszolt: „Az eddigi alapon, minthogy nem nagyon tudunk hozzászólni ehhez az ásatási tervhez, kénytelenek vagyunk." 3 5 A hosszúra nyúlt szakosztály ülés ezzel véget ért. 5 6 A Pártkollégium határozatai között csak a Folia Archeologica megszüntetésével való egyetértés fogalmazódott meg. A Társadalomtudományi Szakosztály Titkársága, bár a szakosztály ülésén erről nem esett szó, a Pártkollégiumhoz benyújtott előterjesztését a következőkkel zárta: „Minthogy a szakosztály állást foglalt a Történettudományi Intézet átszervezése, a Nyelvtudományi Intézet felállítása jelenleg a Keleteurópai Intézet keretében működő munkacsoport helyett és az ugyancsak jelenleg a Keleteurópai Intézethez tartozó Jog- és Államtudományi Intézet megszüntetésére vonatkozólag, a Titkárság kéri a Kollégium döntését: a felesleges keretet alkotó Keleti (!) Intézet megszüntetésére, hogy az önálló (esetleg közös gazdasági hivatallal rendelkező) és az MTT közvetlen tudományos irányítása alatt álló intézetek megszülethessenek." 5 A Pártkollégium ebben a kérdésben nem döntött. írásos, konkrét javaslatokat tartalmazó jelentést kért „az illetékesekkel való megtárgyalás után". Az első szakosztály ülések előterjesztései, tárgyalásai, határozatai áttekintést adnak a Tanács, a tanácstagok, a Titkárság, a Pártkollégium kezdeti működéséről. A kép változatos. Bár az ülések eredetileg tervezett napirendje azonos volt (elnök választás, a Titkárság beszámolója, a további feladatok, a háromhónapos munkaterv meghatározása), ennek ellenére a szakosztályok érdeklődésének előterébe más és más téma került. A Tanács alakuló ülésén elfogadott irányelvek alapján a Társadalomtudományi Szakosztály határozta meg legrészletesebben a teendőket, noha ez a terület is nagy egyenetlenséget mutat ebből a szempontból. A történettudomány, az irodalomtörténet, a nyelvtudomány képviselői viszonylag részletes tervvel és elképzeléssel rendelkeztek. Bár itt is döntő súllyal a szervezeti kérdések szerepeltek, de kísérlet történt szakmai feladatok megfogalmazására is. Nem jutott előbbre az alakuló ülésen elhangzottakhoz képest a tennivalók kijelölése a közgazdaságtudomány, a néprajz területén és a jogtudomány, a filozófia tekintetében is csak egy-egy intézet struktúrájának és feladatkörének körvonalai felvázolásához jutottak el. De még a legrészletesebben kidolgozott tervek esetében is elsősorban az intézményrendszer átalakítása, a politikai hatalmat megszerzett párt tagjai, támogatói számára a vezető pozíciók megszerzése, s ez által az új hatalom tudománypolitikáját szolgáló kutatóintézetek, társulatok, szerkesztő bizottságok kialakítása volt a javaslatok elsődleges célja. Természetszerűleg itt fogalmazódott meg leghatározottabban a marxizmus-leninizmus elvei határozott és következetes alkalmazása kikényszerítésének igénye, a személyi kérdések mérlegelésénél az erre való alkalmasság követelménye, és itt hivatkoztak legtöbbször, mint követendő példára a szovjet tudományos eredményekre, a szovjet gyakorlatra. Ez következett abból is, hogy a társadalomtudományok ideológiai szerepének növelésén munkálkodók között viszonylag jelentős számban voltak a szovjet emigrációból hazatértek (Andics, Fogarasi, Lukács, Rudas), akik ismerték a szovjet tudományos életet, a sztalinista gyakorlatot. A Műszaki Szakosztály ülésén a tárgyalás középpontjába a tervezés módszere került és megütközést, ellenkezést, félelmet váltott ki a bürokratikus tervezési rendszer első részletesen kidolgozott modellje a tudományos kutatás területén. Két szakosztály ülésen is nyomatékosan megfogalmazódott a tudósoknak az az igénye, hogy részt vehessenek azokban a döntésekben, amelyeket az ő nevükben hoznak. 88
