Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

I. - 3. A Magyar Tudományos Tanács szervezete és működési mechanizmusa - D) A Tanács ügyrendje - - A Tanács Titkárságának vezető tisztviselői

mint későbbi lehetőséget, hozzáfűzték: „Mint perspektíva természetesen a kezdeti centralizáció után a decentralizáció következik a tudományos intézetek mellett működő aktívák formájában."

2

5 A Tanács Titkárságának vezető tisztviselői Az ügyrend szerint a Titkárság vezetője a főtitkár, ő felelős a Titkárság munkájáért, az országos tudományos terv végrehajtásáért, „összefogja és közvetíti a szakosztályok terveit, javaslatait az elnökség, az elnök felé". Tartja a kapcsolatot az elnökség tagjaival, a plenáris ülésen beszámol a végzett munkáról. Helyettese a titkár, aki a főtitkár által meghatározott feladatokat látja el. Az ügyrend nem tartalmazta sem a főtitkár, sem a titkár esetében azt a fontos feladatot, amit a Pártkollégium működésével kapcsolatban elláttak. A főtitkár készítette elő a Pártkollégium üléseit, aki tagja volt a Kollégiumnak és a titkár vezette az ülések jegyzőkönyvét, irányította a Kollégium működésével összefüggő adminisztratív teendőket. A szakosztály titkárok irányították nemcsak a szakosztály titkárság, hanem lényegében a szakosztály munkáját is. Fentebb utaltunk a szakosztály elnök és a szakosztály titkár viszonyára. A szakosztály titkárok tényleges szerepét még jobban megvilágítja az a feljegyzés,

26 amely a titkárok státusbeli besorolásának indoklására készült. Bár megnöveli a funkció jelentőségét a magasabb besorolás érdekében, a Tanács munkájában betöltött szerepük a lényegét tekintve nem eltúlzott. A feljegyzés szerint a szakosztályok titkárai „végzik a tulajdonképpeni szakmunkát. Előkészítik és vezetik a szakosztály munkáját, értekezleteit, üléseit. Ők továbbítják a kéréseket, határozatokat a főtitkárhoz. Gondoskodnak a határozatok végrehajtásáról és ellenőrzéséről. Az ő vezetésükkel készül el a Tanács egyes szakosztályainak tudományos terve... A szakosztályvezetők tehát nagy szakmai tudással, szervező képességgel rendelkező, politikailag megbízható, nagy energiájú egyének lehetnek csak. Jó marxistának kell lennie, mert neki kell a nem marxista tudósok felé képviselnie a szakosztály problémái tekintetében a marxista gondolkodást." A szakosztály titkárság tudományos munkatársakból és adminisztratív dolgozókból állt. Az ügyrend szerint a tudományos munkatársak „saját munkaterületükön ugyanazt a munkát végzik a szakosztály titkár irányításával, mint a szakosztály titkára... Szoros kapcsolatot tartanak a Tanács szakosztályának azon tagjaival, kik az ő munkaterületén dolgoznak." A tudományos munkatársak voltak felelősek a szakterületükön működő tudományos szakbizottságok munkájáért. A szakosztály titkárságain kívül még egy szervezeti egységet rögzített az ügyrend a Titkárság keretében: a személyzeti osztályt. Feladatát így határozták meg: „A magyar tudósok nyilvántartása, a rendszeres tudósutánpótlás biztosítása, javaslattétel főbb tudományos állások betöltésére, a Titkárság személyzeti ügyeinek intézése." A személyzeti osztály irányítása alá tartozott az a szociálpolitikai egység, amely a tudósok szociális ügyeivel (lakás, üdülés) foglalkozott. A Titkárság munkájának irányító és összefogó fóruma az általában hetenként tartott titkársági értekezlet volt, amelyen részt vett a főtitkár, a titkár, a szakosztály-titkárok és a személyzeti osztály vezetője, szükség szerint a tudományos munkatársak. A titkársági értekezletek rendszertelenségét állapította meg a „Titkárság önkritikája".

2

7 Hiányosságként említette, hogy nem minden esetben volt jól előkészítve az ülés, nem kapták meg írásban a tárgyalt előterjesztést, vagy a résztvevők nem olvasták el az anyagot. 44