Kónya Sándor: A Magyar Tudományos Tanács 1948–1949 (A MTAK közleményei 35. Budapest, 1998)

II. - 4. A személyzeti munka - A) A személyzeti munka megszervezése

Mivel Gerő Ernő tagja volt az MDP Titkárságának, feltehető, hogy az ő intézkedése nyomán került az ügy a Pártkollégiumhoz. Az is valószínűsíthető, hogy az előző javaslat előkészítésének menetében a fő hiba abban rejlett, hogy az a Pártkollégium megkérdezése nélkül került az MDP Titkársága elé. Hiszen azt a kitételt, hogy „maga a Tanács" nem foglalkozott az üggyel, nem lehet komolyan venni, mert gyakorlatilag a szeptember 24én előterjesztett javaslattal sem foglalkozott a Tanács. A négy szakaktíván összesen 9 tanácstag vett részt. (A társadalomtudományi aktíván 1, az orvosi aktíván 3, a műszaki aktíván 4 tanácstag, akik közül az egyik Alexits György volt, ugyancsak ő volt az egyetlen tanácstag a természettudományi aktíva ülésén is.) Nem derült ki, hogy az MTT Titkárság tagjai közül kik vettek részt Ságvári Ágnes aktíváiban, illetve Soósné „saját meggyőződése szerint" összeállított aktíváinak tagjai kik voltak. Arról sem esett szó, hogy az MTT Titkárságának vezetői közül (Alexits, Erdős) ki tudott a javaslatról. Mindenesetre a vizsgálatot lefolytatok számára „kézenfekvő" volt, hogy az eltávozott Soósné legyen bűnbak, aki az MTT Titkárságára történt kinevezése előtt a Szőnyi Tibor-Szalai András vezette káderosztályon dolgozott. A bevezető két hibára hívta fel a figyelmet. „1. Az egyetemeknek két gazdája van a pártban éspedig: a Köznevelési Bizottság, vagy felsőbb fokúbb (!) az Agit. Prop. Kollégium, másrészt az MTT-t vezető Pártkollégium. 2. Mivel személyi kérdésekről van szó, az országos káderosztály az egyetemi tanárok problémáját elsősorban káderkérdésnek fogta fel, és így a tényleges vezetést a maga kezébe vette. Ez a két hiba együtt azt eredményezte, hogy a leváltások és új megbízások tekintetében nem érvényesült megnyugtató módon a tudománypolitikai szempont, mert a káderosztályok által összehívott aktívák megközelítőleg sem tartalmazták mindazokat a tudósokat, akiknek szakvéleménye ilyen kérdésekben döntő súlyú lehet. Ennek következtében a kérdés politikai háttere sem teljesen tisztázódott, mert nem lehet pontosan felmérni azt a hatást, amit az intézkedések összessége a tudósvilágban és az ez iránt érdeklődő értelmiségi rétegekben előreláthatóan ki fog váltani." A jövőbeni eljárásra a következőket javasolták: „1. Mielőbb felállítandó az általunk javasolt káderbizottság. 2. Minden egyetemi kinevezési, megbízatási, vagy nyugdíjazási kérést a VKM előzetesen beszéljen meg az MTT Titkárságának illetékes szakosztályával, hogy ez utóbbinak módjában álljon tudományos aktívái bevonásával a szükséges előzetes információk beszerzése." Az MTT Személyzeti Osztálya a VKM előzetes véleményét - a javaslat szerint - a káderbizottság elé viszi, amely véleményét kialakítva előterjeszti az országos káderosztály útján az MDP KV Titkárságához. Az MTT káderbizottságának véleményét akkor is el kell juttatni a párt Titkárságához, ha az országos káderosztály mást javasol. A Pártkollégium az előterjesztés bevezetőjét „további tárgyalások alapjául elfogadta". A Pártkollégium nem tett megjegyzést arra vonatkozóan, hogy a felvázolt folyamatban a Pártkollégiumnak nem szántak szerepet. A szabályok kialakítása tovább folyt és október 13-án az MDP Káderosztálya képviselőinek (Olt Károly, Csendes Károly) jelenlétében a Pártkollégium megtárgyalta „a tudományos kádermunka tárgyában" készített javaslatot.

7 Az előadó Alexits György volt. Az előterjesztés bevezetője a rendezés szükségességét azzal indokolta, hogy a tudományos kádereket a különböző szervek különbözőképpen ítélik meg, kialakulatlanok a szakmai hozzáértés és a politikai beállítottság mérlegelésének szempontjai. 144