Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)
„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány
Korábban a tagajánlások szövegét az Értesítőben adták közre, az ügyrend szerint külön nyomtatták ki és úgy küldték meg az Akadémia tagjainak. Egy akadémikus csak annyi tagot ajánlhatott, ahány üres hely volt az alosztályában. Új § szabályozta, mi a teendő, ha valamilyen tisztség megüresedik. Új fejezet foglalkozott a Széchenyi-ünneppel. A bizottságok száma is növekedett, 1898-ban felállították a Szótári Bizottságot. Kimaradt a bizottságok felsorolásából a Hadtudományi Bizottság, helyette a II. Osztályhoz tartozóan megszervezték a Hadtörténeti Bizottságot. A Könyvtári Bizottságban külső szakemberek is részt vettek. Tagjai között szerepelt a Nemzeti Múzeumi Könyvtár, az Egyetemi Könyvtár és a Műegyetemi Könyvtár igazgatója. A bizottságok jelentési kötelezettségét az évi kettőről egyre csökkentették. Változásokat tükröz az akadémiai kiadványokkal foglalkozó rész is. Megszűnt az Évkönyvek kiadása. Az Akadémiai Értekezések korábban 6 „osztályban" jelent meg, az 1909-es ügyrend csak 4 „osztályt" sorolt fel. Hiányzik a matematika és természettudományi sorozat. Új fejezet foglalkozott az Akadémiák Szövetségével. Az Igazgató Tanács szabályzata szervesen beépült az ügyrendbe. Az 1912-ben közzétett ügyrend (14.) tükrözi mindazokat a változásokat, amelyek az 1869-es ügyrendhez képest bekövetkeztek és ezen keresztül érzékelhető az Akadémia különböző tevékenységi területén folytatott gyakorlat módosulása is. Nem mutat ilyen mozgalmas képet a következő negyedszázad. Néhány fejezettől és kisebb módosításoktól eltekintve az 1936-ban megjelentetett ügyrendben (17.) nincs változás az 1912. évihez képest. Az idő múlása, a történelem hullámzása leginkább az alapítványokkal és jutalmakkal foglalkozó fejezet tartalmi átalakulásán figyelhető meg. A háború után, a korábban létrehozott alapítványok tőkéje megsemmisült. Néhányat megtartottak úgy, hogy a díj összegét az Akadémia bevételéből fedezték. Az 1920-as évek gazdasági konszolidációjával párhuzamosan új alapítványok is születtek. Az egyéni támogatók mellett megjelentek egyes bankok, részvénytársaságok is, mint a magyar tudomány új pártfogói. (A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Altalános Kőszénbánya Rt.) A jelentős, új anyagi forrást biztosító gróf Vigyázó Ferenc által létesített alapítvány még nem szerepelt az ügyrendben. Jegyzet utalt rá, hogy csak a vagyon végleges rendezése után tudják közzétenni az alapítvány ügyrendjét. Az Akadémia tevékenységének bizonyos mértékű kiszélesedésére utal a bizottsági hálózat bővülése, új bizottságok alakulása. Újként jelent meg a Nyelvművelő, a Filozófiai, a Jogtudományi, a Néptudományi Bizottság, ennek albizottságaként a Népzenei Albizottság, továbbá a Képzőművészeti, a Keleti, a Széchenyi Bizottság. 4. 1945 után az országban lezajló politikai változások nem maradtak hatástalanul az Akadémiára sem, bár a reformtörekvések az Akadémia életében nehezen törtek maguknak utat. A lényeges átlalakulást sürgető, Szent-Györgyi Albert köré tömörülő természettudósok csoportja előbb szakított az Akadémiával, a Természettudományi Akadémia megalakításával szervezetileg is elkülönült, hogy kikényszerítse reformjavaslatai jelentős részének az elfogadását. 22