Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)
„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány
Nyelvművelés-e a cél avagy a tudományok és szép művészetek művelése magyar nyelven, vagy nyelvművelés és a tudományok művelése? Kezdetben a magyar nyelv fejlesztését tekintették az első rendű feladatnak, ezt mutatják az alaprajzban megfogalmazott konkrét tennivalók is: A magyar grammatika elkészítése, a nagy magyar szótár munkálatainak megkezdése. Ugyanakkor a hat tudományos osztály felállítása tükrözi a tudományok összessége összefogásának, képviseletének igényét is. A Társaság alaprajza a „foglalatosságról" szóló fejezetben öt tevékenységi kört jelölt meg, ahol munkálkodniok kell. A már említett nyelvművelés mellett tudományos és szépirodalmi művek bírálata, jutalomkérdések (pályatételek) meghirdetése és az eredmények jutalmazása, tudományos utazások támogatása. A Társaságnak a király „legfőbb felvigyázása mellett" József főherceg, a nádor volt a pártfogója. A Társaság irányító testülete — a már említetteknek megfelelően — a 25 tagú Igazgató Tanács volt, amelynek a 4 alapító tag mellett 21 tagját a négy alapító javaslatára a nádor útján az uralkodó erősítette meg. A tagok többsége főnemesekből, főpapokból állt, a nemességet és a polgárságot egy —egy személy képviselte az Igazgató Tanács első összetételében. Az Igazgató Tanács választotta tagjai közül az elölülőt és a másodelőlülőt. Kezdetben egy—egy évre. Az első elölülő gróf Teleki József volt, aki 1855-ben bekövetkezett haláláig évenkénti újra választás útján töltötte be ezt a tisztet, a másodelölülő tisztségére 1831-től 1848-ig ismételten gróf Széchenyi Istvánt választották meg. Az Igazgató Tanács önmagát egészítette ki. Döntött a díjakról, jutalmakról, kiadandó kéziratokról, külföldi utakról, a pénzügyekről. A Társaság hat osztályból, osztályonként 7 — 7 rendes tagból állt, akik közül 3 — 3 tagnak a Társaság székhelyén vagy annak környékén kellett laknia. Az első rendes tagokat, összesen 23-t, az Igazgató Tanács nevezte ki 1830. november 17-én. Kezdetben 3 pesti és 3 vidéki rendes tag kapott fizetést. A tiszteletbeli tagok száma 24 volt. A levelező és külföldi tagok száma nem volt meghatározva. Az első nagygyűlésen 1831. február 14-én 16 tiszteletbeli, 19 levelező, 3 rendes és 2 külföldi tagot választottak. A Társaság alaprajzából, rendszabásaiból, a gyűlések rendjéből kirajzolódik a Társaság működése. A rendes tagok, akik Pesten, Budán vagy a környéken laktak, kötelesek voltak hetente egyszer összejönni. Ezeket az összejöveteleket nevezték heti ülésnek vagy kisgyűlésnek. A kisgyűlés akkor volt határozatképes, ha a tiszteletbeli és rendes tagok száma legalább kilenc volt. A kisgyűlésekcn részt vehettek a tiszteletbeli és levelező tagok is, de számukra nem volt kötelező a jelenlét. Ezeken az üléseken a rendes tagok ismertették kutatásaik eredményeit, a szépművészségek művelői verseiket, irodalmi alkotásaikat. A kisgyűlésen az elölülő vagy a másodelölülő elnökölt. A titoknok mindegyiken részt vett és vezette a jegyzőkönyvet. A kisgyűléseken ismertette a titoknok azokat a leveleket, megkereséseket, átiratokat, amelyek a Társasághoz érkeztek. Rendszerint javasolta az elintézés módját is, amiről ott helyben határoztak. Ezeken az üléseken a titoknok ismertette az előző kisgyűlés jegyzőkönyvét, beszámolt a tett intézkedésekről, a határozatok végrehajtásáról. Itt hallgatták meg elhunyt tagtársaikról az emlékbeszédeket, itt alakították ki a jutalomkérdéseket, a pályatételeket, itt történt a beérkezett pályázatok elbírálása. Itt döntöttek az Évkönyvben megjelentetendő cikkekről, tanulmányokról, egyes kéziratok kiadásáról. Az első kisgyűlést 1831. február 28-ára hívták össze. 11