Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel...« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994)
„... Magyar Akadémia állittassék fel..." Bevezető tanulmány
ságot állítson össze. Ez megtörtént az 1827. évi XI. törvény (1.) elfogadása után. Az uralkodó a törvényt 1827 augusztusában szentesítette. Az alapító törvény egy bevezető — a célt megjelölő — mondatból és 2 jj-ból áll. Az 1. § kimondta a Tudós Társaság felállítását, megjelölte az anyagi alapot és meghatározta a Társaság székhelyét. A 2. § pedig annak rögzítése mellett, hogy a Társaság pártfogója a nádor, meghatározta a további teendőket: Terv kidolgozása, az alapszabályok és rendszabások részletes kimunkálása az országos bizottság és az ajánlók által kinyilvánított elveknek megfelelően. A nádor 1827. november 30-án alakította meg azt a bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy eleget tegyen a törvényben foglaltaknak. A bizottság elnökévé gróf Teleki Józsefet, tagjaivá a négy első alapítón kívül huszonkét tudóst és írót nevezett ki. A bizottság március —áprilisban 24 ülést tartott és április 17-re fejezte be munkáját. A nádor 1828 augusztusában terjesztette a király elé az alaprajzot (alapszabály) és a rendszabásokat (ügyrend). 1830 júliusában értesítették gróf Teleki Józsefet a királyi megerősítésről. Az alaprajz és a rendszabások végleges szövegét az Igazgató Tanács 1830 decemberében fogalmazta meg, amire a királyi jóváhagyás 1831 márciusában érkezett meg. Az alaprajzban (6.) és a rendszabásokban (7.) az udvar bizonyos kívánságait érvényesíteni kellett. így bele kellett venni azt a tiltást, hogy a Társaság tagjai nem folytathatnak politikai és vallási kérdésekről vitákat. Az alaprajzban ez a követelmény — leszűkítve — a munkák bírálatáról szóló tevékenység szempontjai között szerepelt. A rendszabásokban a követelmény általánosabb hatókörű. „A társak óni fogják magokat, a vallást az Ország polgári állapotját és polgári kormányát illető, vagy akármely más politikai tárgyak vitatásaitól." A Társaság kénytelen volt bevenni mind az alaprajzba, mind a rendszabásokba, hogy kéziratait csak a cenzúra engedélyével jelenteti meg. Az is uralkodói kívánságra került be az alaprajzba és a rendszabásokba, hogy választott tag használhatja „a Magyar Tudós Társaság tagja" címet. De „a taggá választást esedező levéllel és kérelemmel keresni, vagy éppen utána esengeni nemcsak nem szabad, sőt különösen mindenkorra tíltatik." Az intézmény elnevezéséről is vita folyt már az alapszabályokat kidolgozó bizottságban. Az alapító törvényben mindkét elnevezés olvasható. A vélemények megoszlottak, de a többség a Magyar Tudományos Akadémia elnevezés használatát kívánta. Feltételezhető, hogy az udvarnak a Társaság elnevezés jobban megfelelt, ezzel is csökkenteni akarta az intézmény jelentőségét. Az Akadémia alapításának fent vázolt körülményeiből is kitűnik, hogy az Akadémia legfontosabb célját, feladatát a magyar nyelv terjesztésében és művelésében látták. Ez fogalmazódott meg az alapító törvény bevezető mondatában, az alaprajz I. pontjában, és a rendszabások I. 1. és 2. pontjában. Igaz, nem egyértelműen. És értelmezése körül évtizedeken keresztül folyt a vita. Az alapító törvény bevezető mondata a karoknak és rendeknek „a honi nyelvnek nemcsak terjesztésére, de egyszersmind annak minden tudományok s mesterségek nemeiben lehető kimíveltetésére" irányuló gondoskodásáról szól. Az alaprajz szerint a Társaságnak „egyedül csak az van téve céljává, hogy munkálódása által hazánkban a tudományok és szép művészségek honi nyelven míveltessenek; 's viszont ezek által a nyelv maga csinosulást, fennséget és bővülést nyerjen". A rendszabásokban pedig így fogalmaztak: A Társaság „a tudományok és a szép művészségek minden nemeiben a nemzeti nyelv kimíveltetésén igyekszik egyedül". 10
