Domsa Károlyné, Fekete Gézáné, Kovács Mária (szerk.): Gondolatok a könyvtárban / Thoughts in the Library (A MTAK közleményei 30. Budapest, 1992)
KÖNYVTÁR ÉS KORSZERŰSÉG – LIBRARY AND MODERNITY
Tudósok tudása: természettudományi információellátás Az 1979-1986 közt megszűnt, ilL újonnan keletkezett állományok Megszűnt Ebből egy folyóiratos Keletkezett Ebből egy folyóiratos Biokémia 18 15 29 18 Gyógyszertan 19 16 25 18 | Neurobiológia 15 11 29 22 Az 1979-1986 közt keletkezett 83 „szakállományból" mindössze hétbe került 5, vagy több folyóirat egy-egy diszciplínából, az egyfolyóiratos „gyűjtemények" százalékaránya 74% e könyvtárak közt. Ugyanakkor csaknem ugyanennyi, ugyanilyen felszereltségű szakirodalmi „bázis" meg is szűnt ezen idő alatt. Milyen tájékozódást nyújthattak ezek? Milyen tájékozódást szolgáltak ezek? Milyen tudományt lehetett művelni rájuk támaszkodva? Milyen koncepciók alapján szüntették meg í 11. hozták létre őket? A helyzet nyilván nemcsak három kis diszciplínánkra jellemző. Országosan sok százra tehető az ilyen esetek száma, csupán a vizsgált hét évre nézve. Hány lehetett negyven év alatt? Hogy keletkeztek a döntések? Kiké a felelősség? Biztos, hogy nem a könyvtárosoké. A nem önálló tudományos könyvtárak folyóiratbeszerzését ugyanis dilettánsok irányítják. Hatalmi státusz, hatalmi harci fordulók, presztízs szempontok, „prakticista megfontolások", tehetetlenkedés, tudománypolitikai adok-kapok nyomta és nyomja el a kevés jószándékú igyekezetet. Objektív vizsgálatok helyett egyéni ötletek, érdektelen bizottságok és megfellebbezhetetlen vezetői önkény dönt az előfizetésekről a szorongató anyagiak terhét megsokszorozva. A beszerzés elvadulásának alapja az, hogy egyetlen folyóirat kivonása sem okoz közvetlenül kimutatható visszaesést, ahol rossz a könyvtár, ott különben sem szárnyal valami magasan a kutatói eredményesség. Ráadásul, ha elvesszük, egy idő múlva megszűnik az érdeklődés a mégoly nélkülözhetetlen folyóirat iránt is, ami a nyírbálókat „igazolja". A tudományos teljesítmények számonkérésének évtizedeken át való mellőzése, ill. más „érdemekkel" való helyettesítése a „hármas követelmény" jegyében kontraszelekciót hozott a káderek terén, ez pedig nyomort a könyvtárakra. Vajon elértük-e már a mélypontot? Mi várható a jövőtói? Rózsa György legutóbbi cikkében 6 éppen arról adott hírt, hogy a Nemzetközi Társadalomtudományi Információs Bizottság 1990. decemberi konferenciáján azt állapították meg, hogy a kelet-európai országok tudományára leselkedő veszélyek közül a legnagyobb az információellátást fenyegeti, konkrétan a könyv- és folyóGondolatok a könyvtárban " 183
