Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
266 hozott, melynek értelmében az előzetes letartóztatást megszüntette, de úgy intézkedett, hogy a gyereket továbbra is Nyíregyházán, a fogházőrök hivatalos helyiségében helyezzék el, továbbá akadályozzák meg a szülőkkel, rokonokkal és a hitsorsosokkal való minden találkozását. Ezt az eljárást ^Közigazgatási felügyelet a tanú épségének érdekében« névvel illették. A hazai joggyakorlatban szokatlan helyzetnek Kozma Sándor főügyész 1882 augusztus végén véget akart vetni: utasította a nyíregyházi törvényszéket, hogy Scharf Móricnak el kell hagynia a fogházat. A megyei urak eleget tettek a főügyész utasításának: a börtönőrök szobájából Henter Antal, a vármegye várnagya felügyelete alá helyezték. Mindez Zoltán alispán tudtával és beleegyezésével történt. Formailag most már nem a vármegye gondoskodott Scharf Móric ellátásának költségeiről, hanem az egyik megyei úr, gróf Pálffy János, havi nyolcvan koronát folyósított Móric eltartási költségeire. A vármegyei »felügyelet« több mint tizenegy hónapig tartott, tehát az 1883. augusztus 4-én hozott felmentő ítéletig gondosan őrizték a vármegye urai a koronatanúnak szánt fiút... A fenti körülmények biztosíthatták, hogy Scharf Móric többszörösen megismételt »beismerésére« támaszkodva az eljáró hatóságok jogcímet találhassanak a zsidók elleni hajsza megindítására. Scharf Móric értékes koronatanúvá lépett elő, akire különösen ügyelni kellett. A különböző formában biztosított hermetikus elszigetelése arra is alkalmat nyújthatott, hogy megfelelő idő és kellő lélektani eszköz álljon rendelkezésre a hamis tanúvallomás okozta esetleges lelkiismeretfurdalás elhallgattatására is. A Scharf Mórictól Nagyfaluban szerzett vallomás már többé-kevésbé körvonalazta személy szerint is, hogy a vád megalkotói kinek, milyen szerepet szántak a rituális emberölés történetében. A nyíregyházi fogda lassan megtelt a letartóztatott gyanúsítottal: ott volt Scharf József, Schwarz Salamon (a vád szerint ő metszette el Eszter nyakát), Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót (az 1882. április 1-i kántorpróba két vesztese), börtönbe került a vallomásban szereplő négy tiszaeszlári illetőségű zsidó is, Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf is. Hosszú ideig eredménytelenül keresték a vallomásban név nélkül említett »koldus zsidót«. Országos körözést adtak ki ellene. Nyíregyházán fogták el, ahol akkor éppen napszámosként dolgozott. A »vétkesek« és »cinkosok« tehát börtönbe kerültek, a beismerő vallomások kicsikarása és a hulla felderítése azonban még hiányzott a vérvád képének teljességéhez s a per anyagának összeállításához. Az elfogottak azonban váltig tagadták az emberölésben való részességüket, a vizsgálóbíró keresztkérdéseinek pergőtüzében is fenntartották az eredetileg is alibivel bizonyított ártatlanságukat. Mint a tárgyalás jegyzőkönyvéből kitűnik, makacsul állták a kínzást és vallatást. A
