Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

267 kihallgatással egyidőben nagy erővel keresték Solymosi Eszter holttestét, a bejelentések tucatjáról derült ki, hogy hamis hírnek bizonyult. Az eredménytelennek tűnő vizsgálatot az antiszemita hullám vezérférfiai újabb parlamenti intervencióval próbálták a holtpontról kimozdítani, illetőleg a parlament nyilvánosságát óhajtották az antiszemita agitációjuk és hangulatkeltésük színhelyévé tenni. Ehhez az akcióhoz tartozott az a lépésük, hogy a Szatmár megyei törvényhatóság buzdításukra kérvénnyel fordult az országgyűléshez annak érdekében, hogy a kormány hozzon intézkedést a pogromok elől menekülő oroszországi zsidók Magyarországra való bejutásának megtiltására. A szatmári kérvényt az országgyűlés kérvényi bizottsága 1882. június 7-i ülésén terjesztette elő. A bizottság előadója, Berzeviczy Albert javasolta a kérvény elutasítását, mivel az csak tovább fokozza az országon belüli nem kívánatos állapotokat: »Azt hiszem — szögezte le a maga álláspontját - hogy minél inkább komplikáltatik ezen tisztán államrendészeti és közgazdasági szempontból megoldandó kérdés ide nem tartozó, ezzel össze nem függő valamely hazai felekezet vagy faj ellen irányzott megtámadásokkal és gyanúsításokkal, annál inkább háramlik a magyar parlamentre - mely az ily kérdésekben mindig annyira elfogulatlan és szabadelvű magatartást tanúsított —, azon kötelesség, hogy annak látszatát is távol tartsa magától, mintha bármi tekintetben szolidaritásban állna azzal az áramlattal, mely azon sajnálatos vallási és fajgyűlölködést, melynek kifolyását ezen kivándorlásban is szemléljük, ide hazánkba átültetni akarja (Élénk helyeslés jobbfelól) .. .«

7 A vitában felszólalt Hermán Ottó, aki aggályait fejezte ki az esetleg nagyarányú bevándorlással szemben.

8 Tisza Kálmán visszautasította Hermán érvelését és ellenjavaslatát.

9 Dobránszky Péter az emberség és a humanizmus nevében támogatta a bizottságnak a kérvénnyel kapcsolatos negatív álláspontját.

1

0 A vitában ónody Géza is szót kért. Felszólalásában tényként tüntette fel az Európában és Magyarországon számontartott vérvád-történeteket. Az elnöklő Péchy Tamás többször rendreutasította, felszólalását tiltakozó közbekiálltások szakították meg.

11 Somssich Pál élesen elítélte Ónody módszerét, és a középkori hiedelmekre való hivatkozását a XIX. században élő emberhez méltatlannak tartotta. Saját hitére hivatkozva jegyezte meg: »kijelentem a t. képviselő urnák, hogy izgató beszédétől 7. KNapló, 1881 -84. 6. köt. 243.1. 8. Uo. 243 - 246.1. 9. Uo. 246 - 248.1. 10. Uo. 248 - 250.1. 11. Uo. 250-254.1.