Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
44 lékeztet, kiket ifjú korában mintául választott, s mint férfi szent kegyelettel tisztelt". 5 3 Fábry visszaemlékezéseit teljesen autentikusnak tekinthetjük, hiszen több mint tizenöt éven keresztül együtt tanítottak. 2. A magyar nyelv és irodalom írásbeli feladványok módszertanáról egy majdnem korabeli cikk maradt ránk a Sárospataki Füzetekben. A tanulmány célkitűzéseit a rimaszombati gimnázium tanári kara — minthogy éppen a protestánsok elméleti folyóiratában látott napvilágot - egészen bizonyos, hogy elfogadta és magává tette. A cikket Szilágyi István írta Anyanyelvi feladatok ügye a magyar gimnáziumokban címmel. 5 4 Módszertani fejlegetései természetesen az iskolánbelüli feladatokra vonatkoznak, de tovább vivő gondolatai az önképzőköri tevékenységre is kiterjedhettek. Jól tudjuk, hogy az önképzőköri munkát nehezen meghatározható vonal határolja el tanteremben folyó irodalmi és poétikai oktatástól, inkább ez utóbbinak tovább folytatását, illetőleg elmélyítését tartották feladatnak. Szilágyi István az iskolai stílusgyakorlatokat két csoportra osztja: 1. „Gyakorlatok példány után", 2. „Gyakorlatok példány nélkül". Az első csoportba Szilágyi azokat a feladat-típusokat sorolja, amelyek elkészítésénél már meglevő irodalmi alkotásokat „fordítja", azaz más műfajból alakítja át prózaivá a tanuló, „alakmásítja" azaz a meglévő műnek csak egyik-másik alakját, vagy cselekményét dolgozza át önálló írásművé, végül „utánozza" a mintaképül állított alkotást. Ez az utóbbi kategória már átmenet az önálló gondolkozást feltételező feladat-típusba. Szilágyi a jellemzett három alfajt elengedhetetlenül szükségenek tartja, szavaival: „a prózai és költészeti stil minden lehetséges formáinak önálló művelése előtt, lehetséges előbb e három fokon keresztül menni, sőt mondhatni: tanulóknál, ha az önművekben sikerül, azt okvetlen a választott nemben tett ilyes előgyakorlatok eszközölték és eszközölhették". 5 5 A feladatoknak ez a foka feltétlenül nem az önképzőköri munka körébe tartozik, a tagok itt már az osztályon belüli irodalmi oktatáson túljutottak. De abból a szepontból figyelemre méltóak, hogy a példaként kitűzött irodalmi alkotások „fordítása", „alakmásítása" és „utánzása" közben annak fordulatai, képei, hasonlatai szinte önkéntelenül belerögződnek a tanulók gondolkozásába. Szilágyi a megfelelő stíluskészség kialakítása érdekében többször figyelmezteti a tanárokat, hogy tartózkodjanak a kötött formában, a versben 53. Fábry János: Terray Károly. Gömör-Kishont, 1881. márc. 13.10. sz. 54. Sárospataki Füzetek, 1857. 489 - 531.1. 55. I.h.: 493-494.1.
