Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
45 megoldandó feladatok kitűzésétől. A vers, véleménye szerint, gátolja a grammatikai tudás elmélyítését, hiszen egy-egy rím kedvéért a tanulók semmibe veszik a nyelvtan és a stilisztika szabályait. „S e tekintetben — írja — főleg azokra kell különösb vigyázattal lenni, kikben némi költői hajlam mutatkozik, mert különösen az ilyeneknél lehet attól tartani, hogy tropusok, figurák s mindenféle képek helytelen s időn kívüli halmozása által előadásukat azon véleménynél fogva, hogy azt ékesíteni akarják, éktelenné, formátlanná teszik úgy annyira, hogy a legjobb gondolatok, eszmék is a dagály által minden erejöket vesztvén, oly valami zagyvalék áll elő a költészeti- s prózai kifejezéseknek, melyet csak a legízléstelenebb kor legízléstelenebb emberei dicsérhetnek s tűrhetnek, de okos tanítónak megengednie soha sem szabad." 5 6 A stilisztikai oktatás említett második csoportjába a „Gyakorlatok példányok nélkül" módszerét sorolta. Ezt a feladat-kitűzési formát természetesen az előbbinél sokkal magasabb fokúnak tekinti. Itt is elsősorban a prózai műfajokat helyezi előtérbe, de már nem nyilatkozik annyira elítélően a verses műfajokról, mégsem bocsátkozik ezek tárgyalásába. A műfaji és formai kérdések helyett ennél a típusnál inkább tartalmi problémákkal foglalkozik. Véleménye szerint az ún. „köznapi témák" kitűzése nem tanácsos hiszen „az ifjak tapasztalásainak semmi esetre sem nagy terjedelme miatt (aminthogy az nem is lehet), a feltalálásban felette kis és mindennapi körre látják magokat szorítva, melyben valami előadásra méltót alig lehet produkálni, valamint magok az ily találmányok is rendesen igen mindennapiak és bágyadtak.. ." 57 Az idézett megfontolások alapján Szilágyi István a tanárok figyelmét a történelmi példák felé irányítja. Ez a módszertani elv természetesen nem valami új, hiszen az iskolák évszázados gyakorlata is a történelmi események felé irányította az oktatókat. A tanulmány azonban igen érdekesen és plasztikusan körvonalazza a történelem nyújtotta anyagon belül is azt a területet, amelyet a tanárnak kívánatos és célszerű kimerítenie és felhasználnia. „A tulajdonkép történelmi előadások terén - írja Szilágyi — gimnáziumokban alig lehet az utánzási kör határát átlépni, mivel önállóan ítélni s valamit előadni felette nehéz; önálló kutatás pedig nem dolga a gimnáziumnak. Ahonnan a legtanácsosabb az enemű gyakorlatokra nézve a növendéket egyenesen a legjobb példányokra utasítani, s az elismert becsű nagyobb történelmi 56. I. h.:492.1. 57. I. h.: 511.1.
