Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
40 A rimaszombati Kazinczy-megemlékezés a maga impozáns méltóságával és a szürke krónika monoton sorain is átizzó lelkes hangulatával felejthetelen élményt szerezhetett a hallgatóságnak és az iskola diákjainak. A tanári kar azonban egy alapítvánnyal még emlékezetesebbé akarta tenni az 1859. őszi ünnepséget. „Ez alkalommal — írja 1860-ban Terray Károly - a tanári kar által »Kazinczy-emlék« című testületileg nyitott aláírási íven Szabó Márton ácsmester úr 105 forintnyi nemzeti kölcsön-kötvényt és Káposztás József úr egy, mintegy 60 forintot érő fürdőrészvényt írtak alá. Ezen összeg alapul szolgáland egy alapítványra, melynek kamatai évenként oly tanuló ifjak ösztöndíjazására fognak fordíttatni, kik magokat a tanulásban, erkölcsi viseletben és a magyar nyelvben kitüntetik.. ." 4 2 A következő, az 1860/61-es tanévről kiadott nyomtatott Tudósítás viszont már arról tájékoztat, hogy „az évenként rendeztetni szokott Kazinczy-ünnepély ez évben június 24-én tartatott meg, melyen felsőbb osztálybeli növendékeink pályamunkái közül... ítéltettek jutalmazandóknak." A két egymással feleselő adatból kitűnik, hogy a tanári kar nem holmi premizáló szándékkal hívta életre a „Kazinczy-emléke" alapítványt, hanem egy eleven önképzőköri tevékenység munkáinak jutalmazására. Terray Károly emlékbeszédének e fordulata, hogy „míg nemzetünk nyelvét és irodalmát kellőleg pártolván, jeleseink emlékezetét hálás elismeréssel ünnepli [a nemzet], addig virágzását bizton jósolhatni", nem holmi szónoki fordulat, hanem az útjára indított önképzőkör célkitűzésének megfogalmazása. Mert az évenként megismételt Kazinczy-ünnepély valójában a rimaszombati gimnázium önképzőköri tevékenységének volt a seregszemléje. A Kazinczy-önképzőkör megindulásakor formai szempontból nem viselte magán az önképzőkör ismérveit: nem volt szabályzata, üléseiről jegyzőkönyvet sem vezettek. 4 3 Ennek hiányában csak a tagok munkáit megőrző Érdemkönyvek adtak hírt a kör tevékenységéről. 1878-ban már tíz vaskos kötettel büszkélkedhet42. Terray Károly: Értesítés a rimaszombati egy. prot. gimnázium 1859 — 60-as tanévről. Sárospataki Füzetek, 1860.700.1. 43. Ennek okát Bodor István abban jelöli meg, hogy az ötvenes években felsőbb hatóság által jóváhagyott alapszabállyal működő „ifjúsági egyesületről... még alig lehetett szó." (Bodor István: I. m. 219. 1.) Ezt a megállapítását a mondat második felében azzal enyhíti, hogy a hatosztályos algimnáziumban nem is tanították a poétikát oly magas fokon. Véleményem szerint e magyarázó mondat, bár tartalmilag megfelel a valóságnak, inkább csak udvariassági gesztus a monarchia felé (az iskolatörténet 1899-ben jelent meg), a „félhivatalosság" oka mégis csak az 1850-es évek politikai körülményeiben lelhető meg.
