Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
308 rambeszédet úgysem mondhatott volna, a községekbe való látogatás is céltalan lett volna, mert hiszen annyi hangja sem volt, hogy egy »Adjon isten«-nel valahova beköszöntsön. Megírta hát a lemondólevelét Pótsa főispánnak, azt hiszem olyaforma érzéssel, mintha halálos ítéletét írta volna. Álmait, reményeit, összes vágyait látta összeroppanva. Ekkor aztán olyan csoda történt, amilyenre még nem volt eset a magyar képviselőválasztások történetében: az ilyefalvai választók jegyzőkönyvet állítottak ki, melyben Mikszáth Kálmánt látatlanban képviselővé jelölik. »Ösmerve politikai meggyőződését, sem személyes megjelenést, sem programbeszédet nem kívánnak «..." Ezt követően azt is elmondta Mikszáth Kálmánné, hogy ez a lépés ne legyen feltűnő, a megye többi, fővárosban lakó, szabadelvű párti képviselőjelöltje hasonló felkérést kapott kerületétől. „Egy-két hét múlva egy szűkebb tagú küldöttség elhozta az ilyefalvi mandátumot" - fejeződik be az 1887-es választásokról szóló visszaemlékezés több mint harminc év távlatából. 4 A részletes hitvesi visszaemlékezést Mikszáth Kálmánnak az 1910-es írói jubileuma alkalmával keletkezett egyik levele is alátámasztja. A szóban és írásban érkezett köszöntések sorozatában Háromszék vármegye akkori alispánja, Király Aladár is levelet intézett hozzá. Az ekkor már beteges író csak a számára legkedvesebb sorokra válaszolt. E kevés viszontlevél között található a Háromszék megye alispánjának írott válasza is. Az üdvözlő sorok régi emlékeket ébresztettek benne, háromszor is nekikezdett, hogy érzéseit formába öntse. A negyedik változatot küldte el Sepsiszentgyörgyre. A meleg hangú bevezető után a következőképpen elevenítette fel Mikszáth az 1887-es választást: „E választási kampány idején nagy gégebajba estem. Egy érthető hangot sem voltam képes kiejteni hónapokig, vagy talán soha, nemhogy végigjárni egy sor községet beszédekkel. Dehogyis mertem volna odaállni a választóközönség elé. Megírtam tehát háromszéki barátaimnak, hogy nem léphetnek fel. Erre aztán Ilyefalván felvett jegyzőkönyv volt a felelet, melyben látatlanban kijelöl a kerület, s egyszersmind határozatilag kimondja, hogy ösmervén politikai meggyőződésemet eddigi tevékenységemből, sem személyes megjelenésemet, sem programbeszédemet nem kívánja. De nehogy ez feltűnő legyen, s találgatás útján ki ne pattanjon a köznép előtt követségrontó testi fogyatkozásom, Háromszék összes, a fővárosban lakó szabadelvű jelöltjei hasonló jegyzőkönyvi kivonatot kaptak kerületeiktől. Mosolyognom kellett, látva, az illető jelöltek mily kevélyek jegyzőkönyveikre, illetve az azokban nyújtott elismerésre, s gondoltam magamban, hogy az ő babérjaik az én szegény torkomból nőttek .. ." 5 4. Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Bp. 1922.159 — 160. 5. Mikszáth Kálmán Összes Művei (a továbbiakban MKÖM) 26. köt. 85. 1. - A jegyzeteket és a levélváltozatokat ld. a 214-217. lapokon.
