Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

HOGYAN LETT MIKSZÁTH ILYEFALVA KÉPVISELŐJE Mikszáth Kálmán 1887-es képviselői fellépéséről szakirodalmunk eddig igen keveset tudott. Az erre vonatkozó közlések többségükben csak az ilyefalvi mandátum megszerzésének tényét és az író helyzetének változását jelezték. Váradi Béla szólt a megválasztásról, majd könyve egy másik helyén messzire vezető következtetésre jutott: „A képviselőség egyrészt fokozta [Mikszáth] munkakedvét azzal, hogy anyagi helyzetét javítván segítette az alkotáshoz szükséges otium megszerzésében, másrészt forrásai meggazdagodását is jelentette, megnyitván előtte a tapasztalatoknak, azt a mezejét, melyet csak messzibbről, az újságírói páholyból nézett eddig.. ."

1 Schöpfiin Aladár Mikszáth parlamenti karcolatairól szóló elemzésbe illesztette a szabadelvű párti mandátum megszerzését. Felvillantotta a mikszáthi karcolatok sajátos hangját, és a parlamenti életről szerzett közvetlen benyomások következményét látta Mikszáthnak Tisza Kálmán személye és magatartása iránt érzett rokonszenvének kibontakozásában.

2 Király István is szélesebb keretekbe illesztette Mikszáth kormánypárti képviselővé választását. Az 1882-től sorozatosan megjelentetett parlamenti karcolatokat elemezve vizsgálta a kor politikai és társadalmi mozzanatait, hogy részletesen bemutassa, miként látta Mikszáth a képviselői székből az őt környező világot. A képviselőválasztás tényét csupán egy rövid mondattal az életrajzi fonalba illesztette.

3 Az 1887-es ilyefalvi megválasztásról legtöbbet Mikszáth Kálmánné „Visszaemlékezései"-ben találhatunk. Dátum megjelölése nélkül leírja Mikszáth utazását a Háromszék megyei Szotyori Nagy Károlyhoz. A meghívás disznótorra szólt, de „tulajdonképpeni célja a disznótornak az volt, hogy ott Kálmán megösmerkedjék a főispán révén a megye hatalmasabb korifeusaival, akik őt a közeledő képviselőválasztásnál az ilyefalvi kerületben jelölni szándékoztak." A látogatást követően Mikszáth megbetegedett: köhögni kezdett, lázas lett és „olyan makacs gégehurut fejlődött ki, hogy elvesztette a hangját". A torokbántalom hetekre megfosztotta beszédkészségétől, még a tavaszi verőfény sem hozott számára javulást. A képviselőválasztások pedig egyre közeledtek. „Ki volt zárva - írta Mikszáthné —, hogy ily állapotban Ilyefalvára utazhasson, de miért is. Prog1. Váradi Béla: „Mikszáth Kálmán". Bp. 1910.101., 120.1. 2. Schöpfiin Aladár „Mikszáth Kálmán" Bp. [1940] 58-69.1. 3. Király István: „Mikszáth Kálmán" Bp. 1952.94.1.