Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
298 Mikszáthban ebben az időben még élnek a vármegye iránt érzett szimpátiák, de ugyanakkor érzi és tudja, hogy a vármegyében dolgozó erők sokkal maradibbak, mint a központi hatalom képviselői, hiszen szegedi tartózkodása alatt és később parlamenti tudósításaiban maga is személyesen láthatta és tapasztalhatta ezeket a jelenségeket. A perről küldött tudósításaiban az érzelmekben és megítélésekben ez a kettősség érvényesült. Zoltán alispánt, aki a tárgyalás minden ülésén megjelent, rokonszenves, szimpatikus embernek mutatja be, 9 1 sőt egyik cikkében külön részt szentel egyéniségének, megvédi egyes lapok beállításától, amely szerint »saktervért reggelizik tejföllel, s egész prelekciókat tart a tanúknak. Soha ennél nagyobb csalódás*. 9 2 Mikszáth benne látja azt az erőt, amely még életet tudna lehelni a vármegyei szervezetbe, ha minden alispán olyan lenne, mint Zoltán János, »az emberek nem mosolyognának gúnyosan a „tekintetes vármegye" szónál«. 9 3 Határozottsága írónk rokonszenvét vívja ki. A tárgyalás folyamán Eötvös az alispánnak egy akkor foganatosított intézkedését kifogásolta, és megjegyezte, olyat tenni még a királynak sem szabad. E megjegyzéshez Mikszáth a következőket fűzi: »Zoltán alispán jelen van, éppen mellettem ül; kedves és köztiszteletben álló fiatalember; hangjában, modorában a régi oligarha alispánok ereje, hatalma lüktet, s amint dacosan megrázza arisztokratikus fejét, mintegy mondani látszik: „Hja, a királynak sok nem szabad".« 9 4 A nagyhatalmú alispánok iránt érzett szimpátia hatja át ezt a megállapítást. Hasonlóan rokonszenvesnek mutatja be a hírhedt csendbiztost, Vay Györgyöt. A bíróság előtti megjelenését előkészíti, feljegyzi foghegyről adott válaszát, és amikor a védőkkel szemben alkalmazott megjegyzéséért Korniss elnök figyelmeztette, Mikszáth bosszús megjegyzést tesz az elnökre is. 9 5 Egy másik helyen némi nosztalgiával szól a csendbiztosi intézményről: »A nemes vármegyére olyan nagyon rákönyökölt az idő, úgy fojtogatta, ölte, hogy a csendbiztosi intézményből is kiszorította a lélegzetet. Ezek már a legutolsó példányok. De nem ám olyan rossz emberek, amilyeneknek a német újságok befestik. Volt ám azokban szív is sokszor a kegyetlen taktika mellett. Maga Vay Gyurka se rossz ember. Kék szeméből ki-kinéz lopva a szelídség és a kedély.* 9 6 91. 132:5-7. 92. 217:27-29. 93. 219: -8. 94. 159:26 - 30. 95. 228: 32. 96. 250:22-29.
