Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
299 A cikkek egyikében, másikában előbukkan a megye szelíd, szomorkás bírálata is. így a hamis passzussal kereskedő lócsiszár története után felmerült Mikszáthban a kérdés: mit szól a nyílt üzérkedéshez a vármegye, majd az anekdotázó szabolcsi öregúr válaszával fejezi be a történetet: »Semmit [se szól], öcsém, az maga is hamis lovon nyargal az örvény felé*. 9 7 Hasonló rezignációval rekeszti be Scharf Móric esküre bocsátása felett döntő tárgyalásról szóló beszámolóját is: Scharf Móriccal együtt »elmehet már maga a vármegye is*. 9 8 A vármegyével kapcsolatos érzelmek visszatérnek A tekintetes vármegye című írásában, amely a felmentő ítélet után, augusztus 5-én látott napvilágot. Ebben rövid portrét rajzol Gráffl főispánról, korábbi írásai mozaikjaiból összeállított arcképet közöl Zoltán Jánosról, sőt az arckép-csarnokból Henter Antal, a nemzetes várnagy úr sem marad ki (a róla írt egy hasábban szintén korábban közölt történetet elevenít fel írónk, de egyben makulátlan becsületéért is síkra száll), végül a vármegyei hierarchiának megfelelően, a megyei huszár, a »hallja kend« Samu is helyet kap. A karcolat bevezetője azonban új elemeket is tartalmaz. Érzékelteti Mikszáth gyors reagálását a megyeellenes vélemények elterjedésére: »A tekintetes vármegye! Szegény, elsoványított óriás! Azt a gyanút kenik rá, hogy már olyan gyönge, ő, ki viharokkal dacolt, ki kormányokat tört össze egykor, hogy most elaggva már ablakverésben virtuskodik, mint a vásott gyerkőc, és azt kenik rá, mintha mégis oly erős volna, hogy fel akarja fordítani a világot, és századokkal is visszalöki, ha neki úgy tetszik.«" Az első mozzanat a Nyíregyházán bevert ablakokra vonatkozik, a második Eötvös nagy védőbeszédének koncepciójára. De ez utóbbit néhány sorral alább Mikszáth meg is fogalmazza: »Derék vén tintatartó, melyből annyiszor kelt ki fényesen az igazság, jog, szabadelvűség. Ezek laktak benne örökösen, s harcolni jöttek, hogyha kellett. Most Eötvös azt mondja, hogy a középkor fúriái másztak elő onnan. Repedj meg, öreg kalamáris, szégyenletedben! Nem, azt már nem érdemelte meg a vármegye... Fiú ebben a pörben megtagadta szülőjét. Minek kellett azt kétszer megcsinálni? .. .« 10 0 Ez utóbbi mondattal Mikszáth egyértelműen Eötvös Károly korábbi vármegyei pályafutására utal, hiszen mindenki által ismert tény volt, hogy Eötvös 1867-től 1871-ig Veszprém megye tiszti ügyésze volt, majd egy ideig a veszprémi királyi törvényszék mellett a közvádló királyi ügyész feladatkörét töltötte be. 97. 223: 14-15. 98. 255 : 20. 99. 297 :1 -7. 100. 297: 15 - 298 : 4.
