Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

239 járok és nem cipőben."

2

5 Csodálatos, vallja meg Mikszáth, hogy a környezete észjárása, szelleme mennyire hat az emberre, mennyire másként lát és ítél, ha a baloldali folyosón van, mintha a jobboldalira téved. A nézőpont relativitását érzékelteti egy másik karcolatában, amelyben szinte figyelmen kívül hagyja az ülésteremben elhangzottakat, könnyed hangon idézi fel a Szabadelvű párti és az ellenzéki képviselőknek az ellenkező oldalon levőkről kialakított szemléletét. Ez a beleélés a szatíra forrása és ez teszi vibrálóvá az egész írást. A mameluk oldalról nézve „Verhovay feje valóságos Robespierre-fej. Ugrón Gábor, amint lélegzetet vesz, s orrcimpái meg-megmozdulnak, úgy veszi ki magát, mintha vért szagolna. Az öreg Madarász szemeiben valami rettenetes félelemgerjesztő van, a Nagy Ferenc megnyúlt homlokú feje úgy néz ki, mint egy porcelán váza, ... Széli Gyurka olyan, mint egy hiéna ... Hát még Thaly? A nagy buzogányú kuruc épp most beszél. Brr! Már hasonlatait is az akasztásból veszi! Akasztanak... itt örökösen akasztanak." Folytatva a sétát írónk visszatér a baloldali folyosóra. Hirtelen minden megváltozik: „Hát amint odaérek a tájékomra, egyszerre megcsap az otthoni levegő, hallom Komjáthy jóízű adomáit, hogy szedte rá a fináncot, látom Wodianer Bélát gőgősen sétálni köztünk, s tarka nadrágján olvasom a kockákat, egy-kettő, három, négy, öt, hat, hét millió... Csanády bácsi magyarázza, hogy a pénzünket társzekéren hordja Bécsbe Szapáry Gyula ... Ilyen óriási különbség az — vonja le Mikszáth a következtetést -, nyájas olvasó, hogy honnan nézi az ember a vidéket."

2

6 Igen sokszor közvetlen formában is megfogalmazta sajátos szemléletmódját, „én csak azért vagyok itt — írja egy helyütt —, hogy a mulatságos dolgokat keressem."

2

7 „Nem jól áll nekünk filozofálni... Hiszen mi csak a napokat jegyezzük, nem az időket, s azokban is csak azt, ami tréfás dolog."

2

8 „Oly mulatságos volt ez a mai ülés — veti közbe másutt —, hogy nekem, aki mindig a mulatságos oldalait keresem az üléseknek, meg kell hátrálnom, kiszorítottak a komoly oldalaihoz. Megbuktam."

2

9 Más alkalommal, amikor egy speciális helyzet úgy hozza, az előbbi szemléletet negatív módon fogalmazza meg Mikszáth, úgy tüntetve fel a helyzetet, hogy az önmaga által megteremtett speciális láttatási módszer rákényszeríti a könnyed csevegésre: „majdnem sajnáljuk — jegyzi meg álkomoran -, hogy e rovat 25. MKÖM 65. köt. 168. 26. MKÖM 65. köt. 145-146. 27. MKÖM 66. köt. 56. 28. MKÖM 66. köt. 38. 29. MKÖM 65. köt. 183.