Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Politika — közélet — újságírás
238 II. A vezető politikai pártok megítélése meghatározza azt a nézőpontot, amelyet Mikszáth karcolatai írásakor kialakított. Nem pártszempontok vezérlik az ülésteremben elhangzottak visszaadásakor, hanem az érvek és az eszmék vonzzák. Vannak olyan írásai, amelyek szinte egy röpke mondattal adnak számot a napi ülésről, magát a karcolatot pedig a folyosó adomáival, a büfé tréfáival vagy egy-egy képviselőről szóló történettel töltik ki. De közvetlenül az ilyen jellegű írások mellett olyan karcolatokat is találhatunk, amelyek nyomon követik az ülés fontosabb mozzanatait. A gyors általánosítás könnyen arra a feltételezésre csábíthatna, hogy voltak olyan napok, amikor Mikszáthnak nem volt „kedve" részletesen beszámolni, viszont voltak olyan alkalmak, amikor „jókedvében" bő lére eresztette referádáját. A behatóbb vizsgálat azonban kizárja ezt a feltételezést. A tények meggyőznek arról, hogy nem elsősorban a kedélyállapot határozta meg a beszámoló megírásának módját, hanem a képviselőházi ülés témája és elsősorban a felszólalók személye, valamint állásfoglalása. Arról a sajátos megközelítési módról, amellyel Mikszáth témáját megragadta, írásainak egész sora vall. Sokkal tudatosabb író volt annál, mintsem szellemes stílusfordulatokkal és csattanókkal beérte volna. A nézőpontról többször ír. „E karcolatokat — jegyzi meg egyik alkalommal —, melyek a Pesti Hírlapban jelennek meg, rendszerint hárman írjuk. Egy mameluk képviselő (de ez csak akkor van ott, ha beparancsolják), némelykor egy függetlenségi képviselő (de ez meg csak akkor van ott, ha valami botrány van készülőben) s végül én magam, akinek mindig csak azt lehet megírni, amit meghagynak, s az semmit sem ér." 2 3 Ez a megfogalmazás összhangban van azokkal az írói kiszólásokkal, amelyeket korábban a kormánypárt, illetve a Függetlenségi Párt tevékenységének megítéléséről már idéztünk. De mint szatíra-író, Mikszáth alkalmazta a különböző nézőpontból fakadó ábrázolás lehetőségét. Az egyik eseménytelen ülést egy mameluk kéviselő szemszögéből és gondolkozásmódja szerint írja le: ezzel teremt mozgalmasságot a napi ülésről szóló referádájába. Az ülésteremben és a folyosókon történteket egybekomponálja a parlamentbe ritkán bejáró mamelukok alakjának bizonytalankodásával. 2 4 Más alkalommal karcolatát egy ellenzéki képviselő mezében írja meg. A történteket egyoldalúan vetíti olvasói elé: csak a Függetlenségi párti képviselők véleményéről tájékoztat, s zárójelben gúnnyal jelzi az ellenzékiség kritérumát: „mert szélsőbaloldalinak választatván meg, csizmában 23. MKÖM 65. köt. 62. 24. MKÖM 65. köt. 31-35.
