Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
225 részletesen foglalkozik a mikszáthi anekdotával, figyelmeztet arra, hogy „Mikszáth nem anekdotái ellenére lett nagy író és realista író, hanem sokban az 6 révükön." De az anekdota Mikszáth műveiben odavetettségével, túlzott részletességével viszszatartotta Mikszáth realizmusának teljes kibontakozását. 2 9 Mikszáth maga is érzi az anekdota kétarcúságát. Grünwald Béla előadása nyomán írja meg A kedélyes delikvensek című elbeszélését. Megjelenése után Grünwald nyílt levélben tiltakozik az ellen, hogy történetét, amelyet ő kacagva mesélt el, az író úgy állítja be, mintha szomorúan adta volna elő és ezzel azt a látszatot kelti, mintha „a kis víg történet a vármegye ellen van irányítva". Mikszáth válaszában határozott szavakkal jellemzi az anekdota beállításával, interpretálásával érvényre juttatható szemléletet. Grünwald Béla azt kívánja — írja —, hogy „ösmerjem el, hogy ő nevetett a garázda pandúrokon, mint ahogy nevetett volna például valamelyik tajtékpipás régi viceispán, aki most Tisza háta mögött könyököl. Neki mindenáron mosoly kell az ajkaira. Hja, csakhogy ez nem megy! Vagy tessék szeretetteljesen mosolyogni a vármegye gyarlóságain és akkor mellette szavazni, vagy tessék a centralizáció mellett beszélni és akkor mélyen elszomorodni a gyarlóságokon." 3 0 Mikszáth az anekdotában rejlő kétirányúságot a Noszty-regény írása közben többször felhasználta. Irodalomtörténetírásunk már korábban felfigyelt arra, hogy utolsó műveiben Mikszáth vissza-visszatér korábbi anekdotáihoz. E megállapításokkal csak a motívum azonosságokra hívták fel a figyelmet, azt azonban nem vizsgálták meg, hogy az újra felelevenített anekdoták új szövegkörnyezetükben milyen funkciót töltenek be. A Noszty fiú esetében a visszatérő anekdoták vizsgálata érdekes tanulságok levonására adnak alkalmat. A regényben számos olyan anekdotát találhatunk, amely a korábbi megjelenési helyén a vármegyei közigazgatás gyarlóságait „szeretteteljes" mosolygással bírálta, a regényben való újabb felmerülésekor pedig Mikszáth a megyei nemesség erőteljes leleplezésére használja fel. így például: A regény tizenhatodik fejezetében az iskolaügyi reform ellen felszólaló nemzetiségi bizottsági tagokat két ízben csellel hallgattatják el: a szlovák Padák Sámuelnek jeget csúsztatnak a nyakába, a szász Wolf Rudolfot pedig az evangélikus püspöknek a városba való érkezését hírüladó hamis távirattal csalják ki az ülésteremből. Mikszáth e két jelenet részletes ábrázolásával érezhette azt a kíméletlen harcot, amelyet a magyar kormánypárti és ellenzéki bizottsági tagok 29. Király István I.m. 84., 89. 30. Nyílt levél Mikszáth Kálmánhoz. A saját ábrázatomról. Hátrahagyott Iratok. 1. k. 77 - 78.
