Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
226 folytattak a nemzetiségek érdekeit képviselők ellen. A két csel motívumát Mikszáth már korábban megírta parlamenti karcolataiban. Itt még maga is mosolygott a sikerült cselen. 3 1 Az említett két visszatérő motívumhoz hasonló funkcióváltozás történt ugyanebben a fejezetben a nemzetiségi ellenvéleményeket semmibevevő Kopereczky „trükk"-jének bemutatásakor. A nemzetiségi bizottsági tagok beszédeinek elhangzása után a főispán bejelenti, mivel a javaslatot beterjesztő bizottsági tag indítványa ellen, „semmiféle érvet vagy kifogást" nem hallott, a határozatot egyhangúlag elfogadottnak tekinti. A kijátszott nemzetiségi bizottsági tagoknak felháborodott tiltakozására, hogy egész idő alatt semmi egyebet nem tettek, mint anyanyelvükön támadták a javaslatot, Kopereczky sajnálkozást tettetve közli, hogy milyen kár, hogy nem érti nyelvüket. A szlovák Padák gúnyosan felhorkant és szemébe vágta a főispánnak, hogy hiszen előző nap szlovákul tárgyaltak egymással. Kopereczky egy meglepő fordulattal vágta ki magát: elismerte, hogy mint „magán ember" tud szlovákul és szeret is szlovákul beszélni, de amikor magára veszi főispáni bársony mentéjét, akkor „a földtekéből csak egy kis darabnyit lát, a magyar hazát és minden nyelvet elfelejt, csak egyet tud, a magyar nyelvet". Ezzel a tromffal végetvetett a vitának és a magyar bizottsági tagok tomboló üdvrivalgással fogadták nacionalista érvelését. Kopereczky cselvetésének eddig bemutatott részét Mikszáth anekdotikus formában már egy korábbi karcolatában, a Két titkos ügynökben 3 2 is megírta. Itt Mikszáth két történetet mutat be. Mindkettőnek hőse a magyarországi szászellenes mozgolódások felől tájékozódni szándékozó németországi kiküldött. Az első történetében névcsere folytán egy magyar úr „kezébe" kerül, aki csupa magyarbarát szászhoz küldi. A németet ezek már-már meggyőzik arról, hogy nincsen szász kérdés, amikor véletlenül egy megyei közgyűlésre keveredik, ahol éppen egy szászellenes indítványt tárgyalnak. Az itt szereplő főispán a már leírt anekdotikus módon játssza ki a szászok ellenállását. Az anekdotikus fordulat leírása után Mikszáth ezzel a történettel szembe állít egy másikat. Itt is egy német küldött járja a szászok lakta vidéket, de őt szász szempontból tájékoztatták. Már véglegesen kialakult a véleménye, amikor Brassóba utaztában összeismerkedik egy „nyájasképű szeretetreméltó öregúrral", aki két gyermekével szintén Brassóba utazik, hogy a nebulókat ott „német szóra" adja. Nagy a küldött megrökönyödése, amikor megtudja, hogy a kedves úri ember nem más mint a „szászfaló" alispán. Megdöbbenésében előkeresi a már megírt jelentését és darabokra tépi. 31. A büfé. A t. Ház. Hátrahagyott Iratok. 16. k. 68 - 69. 32. Két titkos ügynök. Az én kortársaim. I. Jk. 20. k. 232-240.
