Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

224 szüksége, hogy úrrá tudjon lenni előtoluló érzelmein. A közvetlen élmények művészi megformálása újabb formát követel az ábrázoló eszközökben. Mint a regény kötetkiadásához fűzött Utóhang-ban Mikszáth kifejti, művészi feladatát abban látja, hogy csupán a „történet bizonyító magvát" mondja el és a cselekményben résztvevő fő- és mellékalakokat felvonultassa „anélkül, hogy kénytelen volna életfolyamatukból többet nyújtani, mint amennyit az esemény megértése kíván .. .'

,2

6 Ez a módszer a jellemfestés olyan koncentráltságát kívánja meg, amely képes a cselekmény bonyolódásának tartama alatt a jellem teljes összetettségét bemutatni. De nemcsak az alakok ábrázolásában kell ehhez a tömörítő eljáráshoz folyamodnia, hanem a cselekmény egy-egy döntő fordulatát is úgy kell bemutatnia, hogy a megelevenített helyzet magába foglalja azt az előzményt is, amely az ábrázolt fordulathoz vezetett. Mikszáth Kálmán ennek a bonyolult művészi feladatnak megoldására újból — de a korábbi alkalmazási módtól eltérően — az anekdotához fordul. Az anekdotának Mikszáth életművében betöltött szerepéről az elmúlt idők folyamán ellentétes vélemények alakultak ki. A konzervatív irodalomtörténetírás jóízű anekdotázásban látta az író legnagyobb erejét és nagyobb lélegzetű műveit éppen az anekdotán való túllépés szándéka miatt bírálta. Az új írónemzedék — mint ahogy azt Móricz Zsigmond megfogalmazta - szinte anekdotikus tehetségét tartotta a „legsajátosabbnak": „Mikszáth a magyar dzsentri diskuráló tehetségét virágoztatta ki irodalmilag."

2

7 De ugyanakkor az új generáció számára művészi hagyatékának éppen ezt a vonását tartja időszerűtlennek. A Mikszáth-örökség kritikus átvételének igényét fejezik ki gondosan megfogalmazott mondatai: „Tanultunk tőled és okultunk példádon. Követni fogunk és eltérünk tőled. Emlékezünk rád és lerázzuk a hatásodat. És talán rombolunk, de csak hogy építhessünk.. T

2

8 A konzervatív álláspont szemléletével szállt szembe felszabadulásunk után irodalomtörténetírásunk. Az egyoldalú véleményt a XX. század irodalmának oldaláról megközelítve azzal a szintén egyszerűsítő megfontolással óhajtotta ellensúlyozni, hogy Mikszáth művészete csúcsait az anekdotizmus leküzdése révén érte el. Ennek az álláspontnak gyengesége abban nyilvánul meg, hogy csupán az anekdota műfajából indult ki és nem vizsgálta meg azokat a témabeli tendenciákat, amelyeket ez a műfaj kifejezhet. Király István más oldalról, egységében ragadja meg az előzőleg egyoldalúan feltett kérdést. Monográfiájában 26. MKÖM 21. k. 232. 27. Mikszáth Kálmán. Nyugat, 1910. — Újraközölve: M. Zs.: Válogatott irodalmi tanulmányok. Bp. 1952.112. 28. I. h. 115.