Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
A két alma mater
9 Könyvtára 735, részben tudományos, részben szépirodalmi könyvet tartalmazott. 5 Az iskola életében 1853-ban újabb fordulat következett. Az osztrák kormánynak az 1851-ben kiadott „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich" című tanügyi reformokat tartalmazó rendelete a tantárgyak körének kiszélesítését, az oktatás erőteljesebb szakosítását írta elő. A rendelet azoknak az egyházi iskoláknak, amelyek képtelenek lettek volna a tanárok számát növelni, állami támogatást és ezzel egyenlő arányban, állami beavatkozást helyezett kilátásba. A rendeletnek ez a pontja lázas tevékenységet váltott ki a rimaszombati református iskola elöljáróságából. Az állami beavatkozást mindenáron el akarták hárítani. Az egyházközség pedig az újabb tanári állásokkal járó költségek fedezését vállalni nem tudta. így hát csak egyetlen megoldás maradt: egy hasonló gondokkal küzdő protestáns tanintézettel való egyesülés. A választás a közeli, alig egy órányi kocsiutazásnyi távolságban fekvő osgyáni evangélikus gimnáziumra esett. A tárgyalások a két iskola és ezzel egy időben a két egyház között még 1851 nyarán megindultak, de az egyesülést csak 1853 júniusában mondották ki végérvényesen. 6 A két protestáns iskola az 1853/54-es tanévben „Rimaszombati egyesült protestáns gimnázium" néven folytatta, illetőleg kezdte meg működését. A Rimaszombatban működő tanári kar (Baksay István, Szeremley Károly, Szomolnoky István) az Osgyánból átköltözöttekkel, Terray Károllyal, Severlay Károllyal, Fábry Jánossal és Dlhányi Zsigmonddal erősödött meg. De még így sem lett nyolcosztályos főgimnázium, hanem csak hat osztállyal rendelkező algimnázium. Csak 1884-ben — az állami támogatás elfogadása után - vált az iskola teljes, nyolcosztályos gimnáziummá. Az egyesült protestáns gimnázium első igazgatója, Terray Károly az 1853/54-es tanév végén megjelent értesítőben részletesen kifejtette az iskola célkitűzéseit. Az abszolutizmus uralmának legerőteljesebb korszakában Terray a latin nyelv tanításának szükségességéről kifejtett gondolatai közé bújtatta az iskola szándékát és célkitűzését: „A latin-magyar világ örökre és visszahozhatatlanul lejárt; s jó, hogy lejárt; erre — ha csak a régi oklevelek és törvények megértése némely tanszakokban egyebet nem javasol —, többé semmi szükségünk. A mi célunk élő nemzeti nyelvünk mívelése, nemzeti irodalmunknak gyarapítása, tehát nemzeti mívelődés... A jelen nemzedék értse 5. Bodor István: I. m. 72-73.1. 6. Részletes leírását Id. Bodor István: I. m. 101-118.1.
