Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

64 kőzik, megkülömbözteti egyikk eszét a' másikk eszétől. Azért vagyon egyikk virgontz, a' másikk találmányos, harmadiknak méll, a' negyedikk közönséges 's a' t. elméje. 103.§. A' kép-társalásból különös jelenségeik [való]*

1 megmagyarázása. Végre különös jelenségeket lehet megfejteni a' léleTck históriájában a' kép-társalásból. Példáúl: miért beszéljen kiki örömöst magáról, önnön esetéről, dolgairól és hozzátartozandóiról? Miért nehéz a' tanúit embernek oly' valamiben eljárni, amit a' tanulatlan könyen végbe víszen? Miért nem szokott a' méllen gondolkodó ember töbnyire ékessen szólló lenni? Miért alkalmatos az ember egy helyen mindenre, más helyen pedig semire sem? — A' kép-társalás sokidétlen itéletelck (prejudicium) kútfeje. A' jegyzésnek tehetsége is töbnyire az ő műve. Az ilmodasnak pedig, es a' gondolatok' egész határjának legnagyobb mestere. [104.] III Rész. Az egész Esmeret' tehetsegének toldalékja. (Függejekjej 104. §. Ezen résznek osztályja. Méghátra vágynák néhány darabok, melylyeket itt elő-adni szükségesnek ítélem. Ezeket különös toldalékba szerkesztettem azért, mivel sem a' Termő, sem az újra-termő tehetséghez nem tartoznak, hanem mind a' kettőt előre már megkévánják. Ide tartoznak ezek: a Beszédnek tehetsége; a' Zseni (Fellengészj; az elmésségnek külömbsége önnön okaival együtt és egy néhány kérdések, melylyeket az esméret' tehetségére nézve tenni szoktak. Első Tzikkely A' Beszéd' Tehetségéről. 105. §. A jegyző-tehetség kétféle, és azért vagyon tehetségünk a' mi képeinket megjegyezni (59. §.). Ezen tehetség abból áll, hogy a' képeket úgy egybe-foglaljuk, hogy benünk egyik mindenkor a' másikra vezessen. Az ilylyen tehetség (legtágasabb értelmére, 's legalatsonyabb nemére nézve) tsak az érző eszközökk emlékezetnek, képzelésnek és a' képtársalásnak műve. Következő képpen közös a' barmokkal is. Szorosabb értelemben a' Jegy (sigma) nem minden érezhető kép, melyly én benem mást felserkent; 1r olvashatatlan szó; v.sz. való