Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

60 's nem is vehetem őket-be, mint valami egyenkéntes képeket. Egy szóval: egy be-folynak azok, és az egész Magatudás el-enyészik, melyly-engem' egyikről a' másikra vezérelt: mert mind összeséggel állanak előttem, úgy, mintha tsak egyes egyedül való nyomok volnának. Azt vélem példáúl; hogy' midőn valami testre tekéntek, mintha anak színét, igaz ábrázatját, távüllétét, materiáját, a' melyből áll 's a' t. középszer etleníü látnám, holot tsak a' testnek tetsző külje (superficies) lehet a' szemnek tárgya. A képelek ezen egybefolyása sok lélektudományos tsalatkozásoTck oka, melylyeket az mind igazi lönyölck tart, ki azokat széljel nem fejti, azaz: a' maga képeinek eredetét emberül ki nem nyomozza, mint pedig a' közepszeretlen képekkel együtt egy korba teszi. *) Jegyzés Ebből kell megfejteni: a) A' (19.20.75.§§)előadot különös jelenségeket. b) Miért kissebbül-meg a' mi tselekedeteink egyenkéntes részeinek magatudása, annál inkáb, mennel jobban nevekedik az azokban való készség? c) Miért tetszik nekünk a' flziognomiás jelenségekben, hogy valami dologról egész képünk, vagy érzésünk legyen, holott anak részképeit elő-nem adhatjuk. Példáúl: Des Cartes nagyon kedvelte a' kantsal embereket; maga se tudta miért: azért tudniillik, mert valaha egy kantsal mátkája volt. [97.] d) Miért nem mondhatjuk-el azt halkal, a' mit eddig szaporán mondani szoktunk. 96. §. Miért forog ez, és nem más kép előttünk ? Mind ezen okokból öszveséggel okát kell adni: miért forog ez, és nem más kép előttem? És oly' sok rendek közül melylyek az ő társaiások miat szint' úgy elő-állhattak volna, miért volt éppen tsak ez, es nem más rend oly szerentsés, hogy' az én figyelmemet ő reája fordítottam? Enek ez az oka: mivel a' köz-kép (idea média), melyly engem' egy képről a' másikra vezérel, gyakran oly homályos lehet, hogy azt hamar észre nem vehetni, tehát megtsalatkozom, mintha tudniillik egy képről a' másikra ugrottam volna, vagy azt vélem, hogy azon kép hirtelen eszembe őtlöt. . Hogy ha már ilylyen képek fontos dologban , példáúl a' lélek' dolgaban, járnak, tsak nem elhitetjük magunkal, hogy' azokat vagy a' természet, vagy éppen valami természet felet való lőny öntetté belénk. 97. §. Honnét ered a' hasonló történetek' várása, az eleven érzés, és eleven érzékenység? Ha egy jelenségre gyakrabban más jelenség következik, azokk képeik benünk öszve-társ alkodnak, úgy, hogy, ha egyik fel serken, azonal reá várjuk a' másikat-is, mint valami jövendőt: ezen épül a' hasonlójörténetek' várása.*) De ez más alapon is épülhet, mivel megeshetik, hogy a' jövendőkk okaik, vagy képeik homályosok lehetnek. Ekkor úgy tetszik, mintha a' jövendőről valami közép szeretlen érzésünk lenne, és ez ilylyen várást nevezünk Elev-érzesnek. Hogy ha pedig magunk se tudjuk mit várunk, akkor ezen felette homályos várást mondjuk Elev-erzékenységnek.**)