Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
I. Könyv
45 lyekkel az esméretes dolgokból esméretleneket kifejthetünk. Az ilylyen esméretes dolog, melyből az esméretlent kitanulhatjuk neveztetik ok-főnek (princípium), és az, ki ezen ok-főkből itél, okoskodik (ratiocinor). Okoskodni tehát nem tészen egyebet, hanem egy ítéletből mást kifejteni, vagy a' képelek tárgyos foglalatját középszeresen (mediate) általlátni; vagy (Kant szerint) valamit az ok-főből megesmérni. Az okoskodó tehetség (legszorosabb ertelemben) oknak neveztetik. Annál tökélletesebb az ok, mennél töb tárgyas foglalatokat egyszerre altallátok; azokat menél hamarabb, és kiváltabba ki= =fejthetem; és menél meszebb áll valami tárgyas foglalat az [68.] ok-főtől. Annál pallérozottabb tehát az ok, mennél készebb akar mi foglalatokat ki-fejteni; mennél továb lát a' - foglalatokba, és mennél többet által lát egy tekéntettel. Azoknak jelessége függ a' jó emlékezettől, az eleven képzeléstől; az egybe-foglalásban való készségtől, a' gyakorlástól, és a' belső eszközöknek mindenkori állapotjától. 63.§. A' Felső-tehetségnek külömbféle imigyitései. Végre az alányos esméretnek tehetségéhez tartoznak még más tehetségek-is, melylyekk tulajdon nevet szabni méltó dolog. Ilylyen az elmésség (ingenium), melylyel a' tárgyak közöt lévő hasonlatosságokat; az elme-éle (acumen), melylyel a' külömbözeteket; a' mell-elme (profundum ingenium), melylyel a' képeM közép szeres foglalatjaikat; a' hatható elme (subtilitas) melylyel a' nem könynyen kifejthető 1^ közöket (illetyénye ket), és a' merő-elme (solidum ingenium), melylyel mindennek elegendő okát által látjuk. III Szakasz. Az esméretnek újra-termő (reproductiv) tehetségéről. 64. §. Az esméretnek újra termő tehetsége szükséges. Dyképpen ál öszve a' mi esméretünk az érzésekk materiájából, melylyet ugyan az esméretnek [69.] formáji dolgoznak-ki. Mint az esméretnek matériája, mint annak formáji, műve a' Termő-tehetségnek; ezt az elöbbenyi szakaszból láttuk. De váljon mi hasznunk lenne abból, az az: hogy reménylhetnénk a' mi esméretünkk gyarapodását, ha a' képek, mihelyt a' lélekbe folynak (bátor abban egy kevés korig fenn maradnak is) ismét eltűnnének a' lélek elől. Különös szerentsénkre úgy ábrázolt bennünk a' természet, hogy képeket nem tsak termeszhetünk; hanem az esméretnek újra-termő tehetsége által azokat eszünkben, Kihúzva: szereket
