Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
Irodalmi, történeti és költött személyek
227 kutatta, az álomét is. Toldalékjában többet foglalkozik az álmodozással, mint a többi fogalommal, indokolt tehát, hogy ezzel a kérdéssel mi is alaposabban foglalkozzunk. Az álmodás "Nem mindenkor alszunk méllen, Néha az álom hasonló a szunnyadozáshoz ... Nem mindenkor szűnnek meg a munkálkozástól minden eszközök, hanem tsak a látás. Az alatt pedig a képzelésnek tehetsége mindenkor művel valamit, és az álomban ő lévén kormányzója a külső erző eszközöknek, azoknak munkálkodásához ragasztja a maga erejét" (211.). Álmodozás alatt pedig azt érti, amikor álmunkban "néha más világon járunk, néha igen boldogok, néha igen boldogtalanok vagyunk" (212.). Csokonai Az álomhoz című költeményében így ír erről: Most az öröm arany hegyeit ígéri, Az áldás javait bő marokkal méri, Majd a félelemmel rettenti lelkünket S a kétség szélére viszi életünket. (1794) Bárány Péter csodálatosnak nevezi "ezen jelenséget", s bár itt említi, hogy kiemelten kíván vele foglalkozni, mégis az álmodozás szót többé nem írja le, hanem az álom lesz fejtegetése tárgya. Arra kíván feleletet kapni, hogy a.) miként ered az álom, b.) mik az álomképek különös sajátságai és végül c.) miért érezzük az "álom tárgyakat igazinak". a.) Miként ered az álom Erre így válaszol: "A történetből esett érzés felingerii a képzelést, melyly az erzésnek gyengeségével meg nem elégedvén [vele] hasonló képet kapcsol össze" (212.). Tolakszik a kérdés, hogy honnan veszi a képzelés azt a képet, amit az érzékeszervek által összegyűjtötthöz kapcsolhat. Pár sorral előbb fogalmazta meg, hogy ezek vagy az álom vagy az álomképek közbeni "érzékenységekből származnak" vagy a "képtársalás által gyűjtött tárházban vágynák elrejtve ". Csokonai költeménye elején a szunnyadozás, elalvás és az álomképek megjelenése közötti állapotot így festi: Lágy karjain fáradt érzékenységeinket Ringatja s egy másik világba tesz minket, Hol sok ezer képpel elménk játszodtatja Valóság képébe tűnő ábrázatja. Az a sok ezer kép, amely a költő szerint is valóságosként tűnik elő, Bárány Péter szerint a képtársalás segítségével kapcsolódik egymáshoz és jelenik meg. A képtársalás nála az észlelés, az emlékezés és a képzelet rugója; egy végtelen lánc, mely az embert a külvilághoz és a lélek mélyéhez köti. A lélek felszínén vannak a világos képek, a mélyben a hományosak. Ezek a gondolat tárházából törnek fel a köz-kép segítségével (96.). Ha álmunkban szomjasak vagyunk, példázza, friss forrás mellé álmodjuk magunkat. Mindez akkor lehetséges, ha a "testi eszközök elegendően elevenek" mert ha azok lankadtak, akkor "mell álomba merülünk" (213.). Vagy ahogy Csokonai írta: Ápolgató karral kötésink feloldja, Ellankadt erőnkhöz új erejét toldja,
