Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

228 Arra tehát, hogy a mély álomban voltak-e álomképeink, nem tudunk visszaemlékezni, mert a testi eszközök ehhez nem elég elevenek. Majd sorra veszi, milyen álmaink vannak. Meglepően nyilatkozik a rémítő álmokról. Onnan indul ki, hogy e rossz álmok hatása alatt még felriadva is reszketünk, csak lassan nyugszunk meg, amikor az "erőszakos indulatok ... el-enyésztek". Gondolatjel után folytatja: "Ezen felől olylyan kepek is megjelennek az álmodásban, melyek az ébrenléteiben az erősebbektől el valának nyomva azért, mert az álomban a külső érző eszközöknek lankadtsága miatt megszűnnek azon akadályok amelyek miatt az elnyomott kép ki nem nyilatkozhatott" (214.). Itt fejti meg a homályos képek fogalmát. Azokat a képeket minősíti homályosnak, melyeket elnyomnak az erősebbek. Freud előtt a tudat felszíne alatt lévő lelki tartalmakról a pszichológia kézikönyvei, tankömyvei nem írtak, mivel a tudatalatti, a tudattalan még ismeretlen fogalom volt. Akadályokról, gátakról is a reflexkísérletek kapcsán beszéltek. A filozófusok írásaiban több megállapítást találunk az álomra vonatkozóan. Locke és Hume is foglalkozott vele. Descartes 1648-ban már a csecsemőkori benyomásokra alapozta bizonyos szagok iránti ellenszenvünket. Bárány Péter után jóval később Bolzano prágai matematikus, paptanár hitszónoklataiban 1839 táján elmondta, hogy "Álmaink mutatják, hogy lelkünk szakadatlanul tevékenykedik ... álmunkban folytatódik sokszor igen élénken lelki tevékenységünk és éppen ezért az álom az önismeret kitűnő forrása. Fel kell deríteni szorongásaink okát az álmunkból" (Hermann Imre, 1946. 37.). Bárány Péter is felfedezte, hogy az álom személyiségünk legbelsőbb bugyraiból érkező üzenet; ősi és titkos képek rejlenek ebben az önmagunk előtt is ismeretlen mélységben. E gondolatai alapján a pszichoanalitikus irányzat előtörténete a Toldalék, s Bárányt a magyar pszichológiatörténet modern irányához kapcsolja. De nézzük tovább, mit mond még az álomról. Elértünk tehát az álomnak arra a pontjára, amidőn a tudat gátlásaitól megszabadulva eltemetett emlékképeket idéz elő. b.) Hogyan folytatódnak az álomképek? A lélekben őrzött társképek felserkenése útján. Néha a friss benyomások, a világos képek társulnak, máskor "a homályos társképek is felserkenhetnek, melyeket az ébreniételben elfojtottak az eleven es világos képek" (215.), tehát azon kép, mely a "társképeknek rendjéből kirekesztve lenni látszatott, az az álmodásban megjelenik" (215.). Vagyis úgy látszik, mintha az álom során keletkezett volna, holott a lélek tárházában, a képek sorában megvolt, "ámbár homályosan". Ha az elnyomott szót alkalmazták is a régi pszichológia könyvek, szerepére az indulatok során tértek ki. Akadályokról pedig, ha beszéltek, a tanulás kapcsán tették. Ezt a fogalmat azonban, hogy ébrenléteiben elfojtott képek csak a legújabb irodalomban találjuk meg. Modern szemléletmód és erőteljes nyelvi kifejező erő bontakozik ki Bárány soraiból. A folytatás is érdekes, mikor arra keres választ, hogy miért tolakszik elő álmunkban egy bizonyos kép. Ez szerinte "az üdőnek, helynek és személyeknek különbféle környülállásaival" magyarázható. Ezek az álomképek nem sorjázhatnak mindig