Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

222 nak magyarázatához az "indulatok theóriáját (elményjét) koholták ki. Minden érzékenység helyett ezen szóval éltenek — Indulat." ő csak az erőszakosabb érzékenységeket nevezi indulatnak, mert az érzelmeket termő lélek állapotát kedvnek nevezi. Descartes felosztását veszi alapul a kedvről szólva. Először az örömről ír, melynek székhelye a szív, s kapcsolata van a dobdával, vagyis érveréssel. Jele a mosolygás. A hirtelen erős öröm halál oka is lehet. A szomorúság "olyan állapota a kedvnek, melyben fájdalom uralkodik" (170.), alfajai az irigység, könyörületesség, bánat, szégyenülés (pirulás), alázatosság, keserűség. A szomorú ember szívesen van egyedül. "A szomorúságot és keserűséget eszelősség is követi" (171.). A reménység rokon érzelem az örömmel: jövendő öröm, melyet bizakodva, kisszivűen, vagyis kételkedve, nagyszivűen (animosítással), a gyönyörűség óhajtásával, sőt néha féltékenyen várunk. A reménység a betegnek fél gyógyulás, ellentéte a félelem, mely "oly unalom, mely a jövendő roszból ered" (172.). Nemei a rémülés, a rettegés, az eszonyodás, a habozás, a kétségbe-esés. Ez utóbbinak "nem tsak tekéntete vad, hanem az öngyilkosságra is készsége vagyon ". A rémülés néha "azon szem-pillantásban ... egyszerre meg-őszíti" az embert. A szeretet érzelem körébe tartozik a barátság, szerelem, kegyesség. Ez utóbbi a "nálunknál kisebbhez való szeretet". Az ajtatosság (le-kötelezés, devotio) a nálunknál nagyobbhoz való, míg a "Hála-dóság a jótévökhöz való szeretet" (174.). Descartes és Terentius példáin mutatja be a fenti érzelmi állapotokat. A gyűlölség vagy kemény harag, melyben "megholtak szíve meg-repedett", és amely árt az egészségnek (175.), éppúgy, mint alfajai a gyűlölség, rosszakarat, harag, meheztelés. "A ki haragszik, elsőben úgy tetszik, mintha felne; de vegre neki dühödik." Míg a Tsudálás és álmélkodás hatására "az erzékenység a' szemeket és kezeket fel emeli, a' testet megmerevíti; az ertelmet és szózatot gyakran meg gátolja, ... [néha] halált okoz, a' hajszálakat felborzolja" (175.). Mindezen állapotok a physiognomia és a physiologia fejlődésével részletesebb elemzést kapnak majd. "De erre még üdő kell" (176.). III. Könyv. Az erkölcs eredetéről Bárány harmadik könyvében a "megkévánó és utáló tehetségről" ír a 176-208-ig terjedő oldalakon. Honnan ered az ember erkölcsi magaviselete? erre az örök kérdésre keresi a választ harmadik könyvében. Leibniz, Locke és Spinoza tanításain átjut el a maga sajátos álláspontjához. A cél és kedv-ösztönzések kívánsággá szerveződnek, de "nem mindenkor szülnek cselekedetet". Elvileg kellene olyan pillanatunknak lennie, amikor kizárólag kellemes vagy kellemetlen érzelmek uralkodnak bennünk vagy a kedv néha közömbös (egyenlő nyomat, több nyomat, mindegység). De ilyen soha nincs a lélekben. Ezért, ha a lélek él is azzal a különleges képességével, hogy dönteni tud, a döntése mindig befolyásolt: függ a hajlandóságtól és szokástól (183.).