Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

223 Mindkettő terméke és determinálója a léleknek. Eredetük a képekben keresendő. Ha szemléleti vagy gondolati síkon új kép kerül az agyba, ez "soha sem fordul ki teljesen eszünkből, hanem fennmarad bár homályosan is", de a hatásuk alatti érzékenység is homályos lesz, mígnem ennek "oka (a kép) ... végre egészen elhomályosodik, s nem hagy maga utan egyebet, hanem tsak a késztést, melyhez a' testi erző eszközöket lassan lassan szoktatja" (184.). Éppígy borul homályba az érzékenység is, amely, mint ok a "gyakorlott tselekedetre való készséget" motiválja. Erre hajlik a kedv egyre jobban-jobban, mígnem szokás kerekedik. A szokás tehát a hajlandóság eredménye, s mivel a hajlandóság okát meggátolni nehéz, "nehez a tselekedettől is elállni" (185.). Ezektől a szokásba vett cselekedetektől függ az ember erkölcsi magaviselete, mivel a szokás az emberben "lassan természetté válik", ezért nem kell a "Sátány nyakába vetni" az emberek rossz iránti készségét (185.). Az eleven képzelet befolyásolja az érzelmeket, a hajlam kialakulásának belső eredőit. Ezek lehetnek alanyi természetűek, de mások rábeszélésére is kialakulhatnak. A hajlam indítóoka, mely a kedv-ösztönt mozgatja az inger. Ha a hajlamot már sok vegyült kép motiválja, szokássá válik, mint például a dohányzás (187.). Az indítóok által meghatározható megkívánás vagy megutálás tehetsége az akarat, mely felső, okos tehetség. Szolgája a megfontolás (tanátskozás), segítségével döntünk. Döntésünk függhet észbeli (elményes) és gyakorlati (tseles, practicus) alapon álló ítéleten. De akár így, akár úgy nehéz a döntés, mert a világos, homályos és ki-vált érzékenységek egybefolynak, s befolyásolják a kedv-ösztönt és így az ítéletet is. Ezért kell a gondolkodó embernek szüntelenül érzelmei és hajlamai oka után kutatni, hogy döntései az oki kútfőkből közvetlenül történjenek és ne befolyásolják fattyú érzelmek, hanem az elményes ítélet oldalára hajoljon (189.). Megkérdezi a nagy bölcselkedőket, hogy nézetük szerint honnan ered az a kedv ösztön, amely megkívánásra ingerel. Leibniz szerint piciny gátak vannak, melyeket áttör a kedély. Locke szerint az unalom unszolja a leieket arra, hogy a kellemest a kellemetlennel váltogassa. Spinoza a magatudást nevezi meg okként. Mert a kő is mozog, mikor hengereg, s ha "tudná, meggondolhatná igyekezetét, melylyel mozdul, szint úgy megkívánhatna valamit, mint az ember". Bárány szerint nem elég a megkívánáshoz a magatudás, mert ha a kőnek "magatudása (eszmélye) lenne is, de kepzetése nem lenne (amit megvitatni nem lehet) mégsem kívánhatna meg valamit emberkent, mert nem hajulhatna szint úgy mint az ember erre vagy amarra" (190.). Bárány a tapasztalás indítékai alapján úgy vélekedik, hogy a képzelés nyugtalanítja az érző eszközöket a kellemes vagy kellemetlen dolgok megkostolására. Innen származik az a nyugtalanság, melyet "a lélek szüntelenül munkálkodó ereje ki akar elégíteni" (190.). A léleknek ez a képessége a szabad kény. A szabad kény az emberi természet nagy lehetősége, általa birtokolja a szabadság érzetét. E fogalom kifejtésére külön fejezetet szenteltünk. [Lásd 41. oldal.] Az erkölcsi döntések mindig akarati eredetűek. Befolyásolhatja őket mások becses példája, saját lelkiismeretünk, de befolyásolhatják tőlünk független biológiai és geográfiai feltételek is, például a testi kondíciók, általános testi adottságaink, az égtáj és a meteorológiai viszonyok.