Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
"Példamutató nagy ünnep"
a legkorábbi az 1824 október 24-én keltezett Cziráky Antalhoz intézett József nádor-féle levél a Marczibányi-jutalom ügyében, a másik négy is akadémiai témájú írás, az 1830 július 19-i keltezésű levelet pedig József nádor írta gróf Teleki Józsefnek, az Akadémia első elnökének. Ez az episztola előzetes értesítés volt arról, hogy az Akadémia alapszabálya elnyerte a királyi jóváhagyást. A hivatalos értesítés azonban csak majd félév múlva érkezett meg. Ez a levél nyitja meg az Akadémia tudományszervező, tudományirányító tevékenységét dokumentáló pótolhatatlan értékű iratanyag sorát, őrzésével az Akadémia saját kézirattárát bízta meg. Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában őrzött hivatalos akadémiai iratokat elkülönítve kezelték a kézirattárosok és a kezdetektől az 1949-es átszervezésig fennmaradt állománytestet Régi Akadémiai Levéltár, rövidítve RAL névvel illették és megfelelő, áttekinthető rendbe illesztve tették az akadémiatörténeti kutatások számára hozzáférhetővé. Az egyes szaktudományok tudománytörténeti kutatóin kívül az Akadémiai Könyvtár több munkatársa találta meg ebben a nem mindennapi értékeket tartalmazó anyagban tudományos kutatásának témáját és tárgyát. A tudományos kutatómunkára biztosított kutatónapi lehetőséget már az 1960-as évek közepétől többen az Akadémia-történet kéziratos dokumentumainak feltárására és bemutatására fordították. Az akadémiai bizottsági anyagokat rendező Fráter Jánosné elsőként foglalta össze a Történettudományi Bizottság 1854 és 1949 közötti tevékenységét. Az iratok alapján szólt a Bizottság által életrehívott kiadvány-sorozatról, monográfiákról, bemutatta a fennmaradt iratanyagot és mellékletben összeállította a bizottság költségvetését, a munkatársak névjegyzékét, listába szedte a Bizottság kiadásában és támogatásában megjelent kiadványokat. A következő évben, 1967-ben, látott napvilágot H. Boros Vilma „Széchenyi István hátrahagyott iratainak története" c. munkája, amelyben gazdagon dokumentálva szól a kéziratok sorsáról és történetéről, majd a Magyar Tudományos Akadémiára került hagyatékkal kapcsolatban történetekről ad számot, röviden bemutatja az akadémiai Széchenyi Múzeumot, végül a gyűjtemény 1945 utáni állapotáról ír, és a feldolgozás-megőrzés érdekében tett lépéseket tekinti át. Tíz év múlva Körmendy Kinga „A Széchenyi-gyűjtemény" c. testes kézirattári katalógusában már az eredményt dokumentálja: az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában őrzött teljes Széchenyi-hagyaték szisztematikus és tételes feldolgozásról adva számot. E két munka a további kutatás számára biztosítja a feltételeket. Az Akadémia alapítása 150. évfordulójának megünneplését a Könyvtár munkatársai több tudománytörténeti feldolgozással és adattári munkával is elősegítették. 1973-ban jelent meg Szentgyörgyi Mária „Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831 — 1945" című, több mint tizenöt íves tanulmánya, amely a rendelkezésre álló kéziratos és nyomtatott források alapján vizsgálta és tárta fel a testületen belüli, illetőleg kívülről származó változtatási törekvések sikereit, eredményeit, valamint kudarcait. Az összegzés igényével lépett fel Fráter Jánosné „A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854 — 1949" című testes kötetében. Ebben a munkában megalakulásuk rendjében mutatta be az akkori három tudományos osztályhoz tartozó tudományos bizottságokat, s a jelzett időben életre hívott speciális akadémiai bizottságokat. Az 1975. évi jubileumra jelent meg az MTA Könyvtárának két úttörő vállal58
